tag:blogger.com,1999:blog-30578803039312234322024-03-13T20:43:56.294+01:00Zsálya kalandjaiEgy vidéki házimanó ténykedései a nagyvárosbanUnknownnoreply@blogger.comBlogger21125tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-18683833172854281932013-01-01T00:00:00.000+01:002013-01-01T00:00:04.965+01:00Egy másik nézőpont<div style="text-align: justify;">
Ha valaki Zug felé járt volna azon a bizonyos hajnalon, és belesett volna az erkélyablakon, valami ilyesmit látott volna: egy kis manólányt, aki pisze orrát még piszébbre laptíva az ablaküvegre tapad, és elbűvölten nézi a hóesést. De hát nem járt arra egy lélek sem...</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-45TUbDXF49E/UN6uovgtBMI/AAAAAAAAEBA/5XTfTWrHbVw/s1600/Zs%C3%A1lya_2a.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="303" src="http://4.bp.blogspot.com/-45TUbDXF49E/UN6uovgtBMI/AAAAAAAAEBA/5XTfTWrHbVw/s400/Zs%C3%A1lya_2a.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
Boldog új évet, sok vidámságot, új nézőpontokat!</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-5227926646189932032012-12-24T18:04:00.001+01:002012-12-29T09:53:39.651+01:00Hajnali hólesen<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-KpWE-fHZHNU/UNiKlrhVKDI/AAAAAAAAEAo/feFsP8dYfHs/s1600/Zs%C3%A1lya_1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="237" src="http://2.bp.blogspot.com/-KpWE-fHZHNU/UNiKlrhVKDI/AAAAAAAAEAo/feFsP8dYfHs/s400/Zs%C3%A1lya_1.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Zsálya az ablakra tapadva figyelte a hópelyhek táncát, míg a hajnal aludni nem zavarta az utolsó csillagokat is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak! </div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-46909419226419402722012-12-05T06:00:00.000+01:002013-01-18T10:32:44.247+01:00Az első hó<div style="text-align: justify;">
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Telt - múlt az idő, és igazából nem
történt semmi különös. Van ez így néha. Aztán egy téli hajnalon Zsálya különös,
megfoghatatlan várakozással a szívében ébredt. Pislogott párat, nyújtózkodott
egy kicsit, majd a másik oldalára fordult, hiszen odakint még sötét volt, és a
legelvetemültebb házimanó sem kel fel és kezd neki a munkálkodásnak hajnalok
hajnalán, hacsak nincs rá valami nyomós oka, és Zsályának nem volt. Fordult erre, fordult arra, de csak nem bírt
elaludni. Az a megfoghatatlan várakozás ide - oda csalinkázott benne. Hol a
szívét bizsergette, hol az orra hegyét birizgálta, hol meg a kislábujja köré
csavarodott, és csak nem nyugodott, ráadásul némi hívogató vágyakozással
is felvértezte magát. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Ez így nem járja - morcogta Zsálya a
várakozásnak - megfoglak én, ha addig élek is, ha már úgysem hagysz aludni! -
azzal előkúszott a takaró alól, megvakargatta a várakozás hűlt helyét
a füle tövén, és lemászott a virágállvány tetejéről. Odalent toporgott egy
kicsit a hideg padlón, mert elfelejtett zoknit húzni, de már nem volt kedve visszamászni
a lakótornyába, hogy jobban felöltözzön. Vállat vont, és mezítláb indult a
megfoghatatlan várakozás nyomába.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Lábujjhegyen osont, nehogy bárkit is
felébresszen. Nem volt kedve magyarázkodni. Az erkély felé indult, mert
arra hívogatta a vágyakozás, aztán hirtelen - Paffff! - nagyot puffanva átesett
a padlón tekergőző kábelkötegen, és arccal a földnek elterült rajtuk. Pár
pillanatig nem mozdult, csak fülelt. Teljesen biztos volt benne, hogy ekkora
robajra nem csak a félők, hanem az emberek is felébredtek, így jobban teszi, ha
nem moccan, és úgy tesz, mintha ott se lenne. Közben átkozódott - volna, ha
ártatlan kis lelke képes lett volna ilyesmire -, hogy minek ebbe a kis lakásba
ennyi elektromos szerkentyű, a szerkentyűkhöz ennyi kábel és drót és miegymás,
és ha már itt vannak, miért nem lehet szépen, rendben, kötegelve tartani őket.
Házimanó lelke mindig is ágált a kusza kábelrengeteg miatt, de nem tehetett
mást azon túl, hogy minden nap lelkiismeretesen leporolgatta őket is, meg a
szerkentyűket is. Pedig a kábelek és a szerkentyűk igazi pormágnesek,
kérdezzétek csak meg Zsályát, órákat tudna mesélni erről. Úgyhogy inkább mégse
kérdezzétek meg. Még a végén elóbégatná, hogy a porcicák túlságosan imádnak a
kábelgombolyagokkal játszani, alig lehet kitessékelni őket, a szerkentyűkön meg
úgy ül meg a por, hogy hiába törölgeti nap mint nap, rajzolni lehet rájuk. Az
igazat megvallva, Zsálya maga is előszeretettel firkálgatott a tv képernyőjén, vagy a rádió tetején megülő porba. Sőt, egy idő óta így gyakorolta az írást
is. Utána persze egy alapos törölgetéssel eltüntette a port és vele az ákom-bákomokat, hogy
nyoma se maradjon ügyködésének.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Múltak a percek, és nem történt semmi. A
lakás csendes volt, amilyen csendes csak hajnalban lehet, soha máskor. Zsálya
végül a hátára fordult, és legnagyobb riadalmára Sam figyelő tekintetével
találta szembe magát. A bagoly valamilyen okból kifolyólag nem megszokott
helyén, hanem a nappali közepén levő kis asztalon éjszakázott. Hát persze! -
jutott Zsálya eszébe megkésve - az emberek vették le előző nap a polcáról, és
amilyen rendetlenek, nem rakták vissza. Ajjaj! - gondolta a kis manó -
pont ez a tudálékos pletykafészek érte tetten. Hogyan fogja megmagyarázni a
bagolynak, hogy mit keres éjnek évadján, ráadásul mezítláb a szoba közepén,
elterülve egy kábelgombolyagon. Az igazságot Sam nevetségesnek és igen kevéssé
hihetőnek találta volna, hazudni pedig nem tanult meg Zsálya, és ezután sem
állt szándékában. Elkeseredett sóhajjal kibogozta magát a kábelekből, készen
arra, hogy nevetségessé váljon Sam előtt, és persze mindenki más előtt, mert a
bagoly nem tartozott azok közé, akik egy ilyen történetet - igazság szerint
bármilyen történetet - titokban tartanak.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">- Khm - állt fel Zsálya, ruháját és
copfjait igazgatva, hogy némi méltóságot szedjen magára, mikor felettébb
gyanússá vált számára Sam mozdulatlansága és mereven tágra nyílt tekintete.
Halkan közelebb óvakodott, és gyanúja hamar bizonyossággá vált. Sam, aki olyan
büszke volt éjszakai éberségére, édesdeden aludt. Zsálya megkönnyebbülten sóhajtott,
és hirtelen elszégyellte magát, amiért gondolatban tudálékos pletykafészeknek
nevezte barátját. Erre semmilyen őt ért bosszúság nem mentség. Ácsorgott picit, szemeivel szeretettel megcirógatva az alvó a baglyot. Majd azon kezdett tanakodni,
hogy mit is keres itt, fázós lábbal ácsorogva a nappali közepén, mikor a várakozás meghúzkodta a copjait.
Zsálya erre friss lendülettel megindult az erkély felé, felmászott az
ablakpárkányra, és kinézett az ablakon.</span><br />
<span style="font-size: 13.5pt;">És akkor megértette.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Odakint sötét volt. Az ég tintafeketén
borult az út szélén gubbasztó, alvó házak fölé. </span><span style="font-size: 18px;">A fák kopár csontvázai mereven nyújtózkodtak a fagyban.</span><span style="font-size: 18px;"> Semmi nem mozdult, egy lélek sem járt arra. C</span><span style="font-size: 13.5pt;">sak az utcai lámpák fénye világította meg a néma éjszakát. És a lámpák bűvkörében Zsálya meglátta a csodát: esett a hó. Az első
hó.</span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Hópelyhek szálltak, szállingóztak, keringtek, </span><span style="font-size: 18px;">hullottak,</span><span style="font-size: 13.5pt;"> záporoztak a fénykörökben fel és le, ide és oda, míg végül a fényudvarok szélén beleolvadtak az éjszakába. Zsálya az ablaküvegre tapadva figyelte táncukat, míg az éj sötétje megsápadt, az ég aljára erőtlen, sárgás fénycsík kúszott, és a hideg
fényű esthajnalcsillag is remegve búcsút intett. </span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A hó, akár a kegyelem, fehér békével
borult a világra.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">(Kicsi fiam, Bandika, élete első igazi
havazásának emlékére.)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-37472311041648549562012-10-12T17:09:00.000+02:002012-10-12T17:09:42.375+02:00Szélposta<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-dGsUZpiRGuA/UHgyPcWS45I/AAAAAAAAD-c/RrLmIcuLTO4/s1600/zsalya_papirrepulo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://4.bp.blogspot.com/-dGsUZpiRGuA/UHgyPcWS45I/AAAAAAAAD-c/RrLmIcuLTO4/s640/zsalya_papirrepulo.jpg" width="475" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Zsálya leintett egy éppen arra csellengő szellőt, és nagy reményekkel rábízta a levelét.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-10254225684000592012012-10-01T10:25:00.000+02:002012-10-01T10:25:48.248+02:00Sam, az íródeák<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-iqr3JxSz7is/UF9oZeLyQRI/AAAAAAAAD9g/BcyVSlcf1SE/s1600/zsalya_levelirok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="280" src="http://2.bp.blogspot.com/-iqr3JxSz7is/UF9oZeLyQRI/AAAAAAAAD9g/BcyVSlcf1SE/s400/zsalya_levelirok.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
Sam gondosan kanyarítgatta a piros betűket, míg a többiek lélegzetvisszafojtva, áhítattal figyelték.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-25366260957238373312012-09-28T09:03:00.000+02:002012-09-28T09:03:03.402+02:00A Nagy Szomorúság<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-3HYS7-sdSk8/UF9ngmYQAYI/AAAAAAAAD9Y/50gKnOTzYE4/s1600/zsalya_szomoru.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="381" src="http://3.bp.blogspot.com/-3HYS7-sdSk8/UF9ngmYQAYI/AAAAAAAAD9Y/50gKnOTzYE4/s400/zsalya_szomoru.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Zsálya a virágállvány legtetejéről lógatta szomorúan pisze orrát.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-90948192154428386632012-09-26T10:06:00.000+02:002012-09-26T10:06:03.964+02:00Egy kis manó nagy bánata<div style="text-align: justify;">
Egy nap, jó pár hónappal a beköltözése, és alig pár nappal Sir Barick-al folytatott beszélgetése után <span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Zsálya rettenetesen
szomorú lett. Annyira, de annyira rettenetesen szomorú, hogy csak ült kedvenc
helyén, a két méteres virágállvány legtetején, és lógatta az orrát. Olyan
magasan lógatta az orrát, hogy egy darabig senki sem vette észre a bajt.</span></div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 35.45pt;">Sir Barick ezen a
bizonyos reggelen elégedetten élvezte a csöndet. Lassan forgatta fejében a
szokásos, világ folyását elemezgető gondolatait, közben úgy mellesleg azon
morfondírozott, hogy mi olyan furcsa a reggelben. Mert valami nagyon furcsa
volt. Furcsa, különös és szokatlan.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
- Szokatlan, ez a jó szó rá - örvendezett a bárány, hogy nevet adott a nyugtalanító érzésnek. Már éppen visszasüppedt volna az álmos filozofálgatásba, mikor vészharang kondult kobakjában, hogy ez a csönd nem jó csönd, mert attól csönd, hogy hiányzik belőle valami. Pontosabban valaki.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Sir Barick az utóbbi néhány hónapban akarva, de
inkább akaratlanul hozzászokott, hogy reggelente, miután az emberek egy
ajtócsapódással és némi zárcsörgéssel magára hagyták otthonukat, Zsálya
megjelent és folytonos nyüzsgésével felkavarta az ember nélküli lakás álmatag
csöndjét. A bárány első pillanattól kezdve morgott, mormogott és morcogott,
mert nem szokás ez a nagy felhajtás és ugra-bugrálás rendes városi népeknél,
főleg nem ilyen korán. Ő ugyanis, kalandos hírű ifjúkorát maga mögött hagyva, a
béke és a nyugalom szobra volt, csupa méltóság és elegancia, és másoktól is ezt
várta el. Csak az emberekkel tett kivételt, mert köztudott, hogy milyen
értetlenek. Még akkor sem szólt volna rájuk, ha megteheti, mert fölösleges beszédnek
és időpocsékolásnak tartotta.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Zsálya izgága
természete ezért gyakran bosszantotta, pedig alapjában véve kedvelte a manót,
és annak idején, azon különös, mozgalmas, nyár végi - ősz elejei napon, amikor a Kósza Szél
az ablakukba fújta Zsályát, ő is egyetértett a többiekkel, hogy fogadják be az
elkóborolt házimanót. Egy házimanó jelenléte jót tesz az otthon hírnevének.
Arra viszont nem számított, hogy mint minden manó, Zsálya is nyüzsögni,
rendezkedni, pakolászni, egyszóval házimanóskodni fog, pont azokban az órákban,
amikor ő majd’ eleped egy kis nyugalomért. Véleménye szerint egy manó igazán
tudhatná a rendet, hogy illetlenség megzavarni mások ember nélküli, csendes
óráit. Zsálya csak legyintett a bárány zsörtölődésére:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Ugyan már, Sir
Barick, hiszen nem zavarom én, csak arrébb teszem ezt a kis csavart innen,
annyira útban van. No, emelje fel egy kicsit a lábát, úgy látom, arrafelé
könnyebb lesz gurítani.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">BANGG! Pakk, pakk,
krrrr.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hm – vakarta meg
szöszke kobakját Zsálya – Azt hiszem, begurult a szekrény alá. No sebaj, ott
legalább nem zavar senkit – mosolyodott el boldogan, és új teendő után nézett.
Sir Barick pedig lemondó sóhajjal próbálta felkutatni gondolatainak elgurult
fonalát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Ezen a reggelen
azonban nem így volt, és Sir Barick nyugtalankodni kezdett:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Zsálya! – beee-dült
el kis termetéhez képest irdatlan hangerővel Sir Barick - Hol vagy, manó?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Semmi válasz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Ne tréfálj velem,
apróság, azonnal mondd meg, hol vagy! - követelőzött a nemes állat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Húúú, huhuhúúúú! -
huhorászott Sam a szemközti polcon, és felborzolta viasztollait - Ne
idegeskedjen, Sir Barick, rosszat tesz a közérzetének. Meg az enyémnek is -
tette hozzá a csőre alatt a szoba másik önjelölt bölcselkedője, aki nappal
általában nemigen tisztelte meg a társaságot ébrenlétével. - Amúgy ott hüppög a
virágállvány tetején - intett a fejével, aztán minden átmenet nélkül ismét
álomba merült. Ilyenkor egy szempillantás alatt mozdulatlanná dermedt, a szeme
óriásira tágult, és pontosan úgy nézett ki, mint egy bagoly formájú gyertya.
Nagyon megtévesztő tudott lenni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Zsálya, te sírsz? -
kérdezte megilletődötten Sir Barick.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Ne(hüpp)em - hüppente Zsálya alig
hallhatóan a magasból.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Aham. Még a végén el
is hiszem - morfondírozott Sir Barick, mert nem volt éppen egy buta birka, sőt
éppenséggel nagyon is okos volt. Tudta például, mikor jelent a nem igent. Vagyis
többnyire tudta. - És mi az, amiért nem sírsz? - ütötte tovább a vasat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hát... - lehelte
Zsálya.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hát miért?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hát én olyan egyedül
vagyok itt, olyan magányosnak érzem magam, mint... mint...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Sir Barick türelmesen
várt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">És várt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Várakozott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Birkatürelemmel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- No – mondta végül
biztatásul.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- ... mint egy
magányos, vidéki házimanó a nagyvárohohosbaaaan!!!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Aham - Sir Barick
erősen törte a fejét. Nem értette a dolgot. Tény, hogy Zsálya vidéki házimanó
volt a nagyvárosban. Na de magányos? Az nem lehet! Hiszen ők – Sir Barick, Sam,
Funke, Sanyi, Maci Úr és Arkt Úr – befogadták az eltévedt házimanót, és most már
ez a kis lakás az ő otthona is. Ráadásul még ott vannak az emberek. Tulajdonképpen
kész tömeg van itt!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Beeeühühühühüüüüüüü!
- vonított cérnahangon Zsálya, olyan óriási világfájdalommal, hogy a lakás
valamennyi érző lénye Sir Barick felé fordult szemrehányóan, hogy csináljon már
valamit szegény kislánnyal. Hiszen köztudott, hogy ő a legbölcsebb köztük, az ősi
és elismert birkafilozófia örököse. Sam más körülmények között szíves örömest
megtépázta volna ezt a hírnevet, de ő nappali alvó lévén - leszámítva a korábbi
kényszerű közjátékot - nem óhajtott részt venni a reggeli eseményekben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Na de Zsálya, itt
vagyunk neked mi, meg az embereink is - próbálkozott a nemes bárány. - Tele van
velünk a lakás, kész csoda, ha az ember birkájának van egy nyugodt perce.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- De az nem olyan -
nyaffantotta Zsálya.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nem milyen?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nem olyan, mint
amikor igazán van valakid, akit szerethetsz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Sir Barick gondosan
megrágta a hallottakat:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hát minket nem
szeretsz?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- De – szipogott
csöndesen Zsálya.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- És az embereinket?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Őket is, de...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- De?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- De az más.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Mégis miben más?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Egyszerűen csak más.
Egyikőtök sem manó. Ti félők vagytok, és mikor épp nagyon féltek, hozzátok sem
lehet szólni, mert tárgynak mutatjátok magatokat, és nem válaszoltok nekem. Az
emberekkel meg még rosszabb a helyzet. Olyan nagyok és hangosak, meg kicsit
idegenek és esetlenek. Néha olyan nehéz szeretni őket, annyira mások – ingatta
a fejét a manó. - Nem olyan, mint amikor igazán van valakid – ismételte meg
korábbi szavait. – Egy hozzád hasonló – tette még hozzá, és tovább itatta az
egereket.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Sir Barick mélyet,
nagyot sóhajtott, és aztán bölcsen hallgatott. Hallgatott, mert fogalma sem
volt, hogy mit mondhatna a kis manónak, amitől jobban érezné magát. Ugyanis
továbbra sem értette, mi a világrengető fájdalom oka. A maga részéről vagy
szeretett valakit, vagy nem, és ettől kezdve mindegy volt, hogy kiféle, miféle.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Mire idáig jutottak a
beszélgetésben, az összes félő köréjük gyülekezett, és aggódva nézegettek hol
egyikre, hol a másikra:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Sir Barick, mi baja
Zsályának? Beteg? – kérdezte végül Sanyi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nem tudom – ingatta
a fejét Sir Barick.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">A félők most már
egymásra néztek aggódva. Sir Barick nem tudja! Olyan még nem fordult elő, hogy
Sir Barick ne tudta volna.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Annyi bizonyos, hogy
szomorú, mert egyedül érzi magát – foglalta össze Sir Barick azt, amit
megtudott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Zsálya tehát nem
beteg, csak szomorú – következtetett nagyon helyesen Arkt Úr.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Szomorú? –
kerekedett el Sanyi szeme – De hát akkor csak fel kell vidítani! – rikkantotta
lelkesen, és már hozzá is kezdett volna az ügyeletes bohóc szerepéhez, de Maci
Úr nyugalomra intette:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Várj egy kicsit,
hebehurgya barátom. Először meg kell tudnunk, hogy pontosan mi a szomorúság
oka, hogy kezelni tudjuk a bajt. Khm! – fordult nagy zavarban Zsályához a
medve, aki vérszomjas rémálmokkal való hadakozásban volt jártas, nem pityergő manólányok
pátyolgatásában – Ahol korábban voltál, ott nem érezted magad egyedül?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Neheheeeem! – bőgte
Zsálya.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Miért nem? –
faggatózott Arkt Úr.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Ott volt (hüpp) az
egész (hüpp) családom (hüpp).</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Ó! – mondták mind
egyszerre. Családról már hallottak, bár egyiküknek sem volt saját. Sir Barick
kivételével mind ebben a lakásban születtek félőkké, és tulajdonképpen egy
családot alkottak, bár sosem gondoltak így kis csapatukra. Barátként és bajtársként
tekintettek egymásra. Zsálya azonban más volt, ezt eddig is tudták, de most még
nyilvánvalóbb lett.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Tudjátok, –
folytatta Zsálya most már biztatás nélkül - ott volt apa és anya, nyolc
testvérem, meg két nagyapám és nagyanyám, meg nagybácsik, nagynénik, első-
másod- és harmad unokatestvérek, már nem is emlékszem mennyi. Egy rakás
házimanó. Tőlük tanultam meg mindent. Kávé illatot bodorítani, reggeli
porszemet fényezni, szivárványt készíteni, megszámolni a szú percegését a
konyhaszekrényben…</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Mi az a szú? –
kottyantotta közbe Sanyi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Shhh, tartsd a
csőröd, ez most nem lényeges – intette le gyorsan Maci Úr, de már későn. Zsálya
kizökkent gondolatmenetéből, és újra rázendített a sírásra, hogy rossz volt
hallgatni. Még Sam is felébredt rá - újfent -, és bosszúsan toporgott a magasban, hogy
miért nem hagyják végre aludni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- A szú (hüpp) –
szipogta a manó - az olyan kicsi kis (hüpp) izé a fában, ami (hüpp) perceg.
Otthon egy egész armada lakott a konyhaszekrényben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Áááá! – nyugtázta
Sanyi, aztán hallgattak egy sort. Nézdegéltek egymásra, a manóra, aztán megint
egymásra, hogy akkor most mi legyen. Zsálya pedig szorgalmasan potyogtatta a
könnyeit.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Szerintem honvágya
van – törte meg a csendet Funke.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Honvágya? – kérdezte
egyszerre Sir Barick és a három rémálom vadász, Sam pedig meglepetten pislogott
a sárkányra – Az meg micsoda?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hát, az olyasvalami,
amikor egy olyan helyre vágysz, ahol korábban laktál, és jól érezted ott magad,
és ott voltak a barátaid, meg a családod – próbálta magyarázni Funke, aztán
zavartan elhallgatott, mert ő is csak sejtette, miről lehet szó, egyáltalán nem volt biztos a dolgában.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hm – törte a fejét
Maci Úr – Akkor Zsályának talán haza kéne mennie – bökte ki.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- De hát Zsálya itt
van otthon! – szörnyülködött el Sir Barick, és a többiek lelkesen bólogattak.
Zsálya bizony itt van otthon, és a legnagyobb badarság, hogy máshol legyen
otthon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Zsálya könnyei mögül mosolyogva
hallgatta őket, és kicsit felvidult a szíve:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Ne aggódjatok, nem
megyek sehová – nyugtatta meg a barátait – Meg különben is, azt sem tudnám,
merre induljak, és meddig menjek. Hiszen tudjátok, hogy a Kósza Szél hozott. Csak
úgy felkapott, mert úgy tartotta kedve, és cipelt három nap, három éjjel, árkon
– bokron át, úttalan utakon. Egyedül ő tudja, honnan fújt ide, de neki meg
bottal üthetjük a nyomát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">A <i>f</i>élők bólogattak. A
Kósza Szél már csak ilyen kiszámíthatatlan. Jön és megy, ott fúj, ahol a kedve
tartja, és nincs tekintettel senkire és semmire.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Na de mi mást lehet
tenni honvágy ellen?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Szeretnél egy saját
szút? – kérdezte bátortalanul Sanyi – Ha akarod, hozunk neked, és akkor itt is
lesz a konyhaszekrényben egy, ami csak neked perceg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Badarság!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hogy fogunk aludni,
ha állandóan itt perceg a fülünkbe?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Ugyan már!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Szerintem ez nem
olyan jó ötlet – torkollták le azonnal a többiek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Sanyi, nem hozunk
szút – zárta le a témát Maci Úr – tönkreteszi a konyhaszekrényt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Zsálya csak a fejét
rázta pityeregve, hogy nem kell szú.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Sanyi kicsit
elszontyolodott, de nem adta fel:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hívjunk ide még egy
házimanót! – süvöltötte.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nem rossz ötlet –
bólogatott Maci Úr elismerően, a kis bagoly nagy örömére.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- De Zsályán kívül nem
ismerünk egyet sem, és azt sem tudjuk, hol keressük őket – ingatta a fejét Arkt Úr.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Igaz, igaz – értett
egyet Sanyi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Megint hallgattak egy
sort. Tanácstalanok voltak. Sose találkoztak még honvággyal.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Azt hiszem – szólalt
meg egy idő után Zsálya bátortalanul -, már attól is jobb kedvem lenne, ha
valahogy üzenni tudnék az otthoniaknak. Elmondanám, hogy az erdőszélen szárnyára
kapott a Kósza Szél, és három nappal, három éjjel csak vitt, vitt, míg el nem
fáradt, és akkor letett itt a nagyváros közepén. Elmondanám, hogy van egy kis
lakás, ahol házimanóskodom, és tele van jó barátokkal. Meg elmondanám, hogy jól
vagyok, és boldog vagyok, de borzasztóan hiányoznak. Azt hiszem, ennyit
szeretnék.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">A <i>f</i>élők fellelkesülve,
szélesen mosolyogva bólogattak, és egyszerre mind azon kezdték törni a fejüket,
hogy hogyan lehet üzenni valahova, ami messzebb van, mint a szomszéd szoba.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Ez igazán egyszerű –
szólalt meg fontoskodva Sam, aki egy ideje már sehogy sem tudott visszaaludni,
és csöndben figyelte az eseményeket. – Levelet kell írni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nahát! – ámultak el
mindannyian – Tényleg! Remek ötlet Sam, nagyon okos vagy! – mondogatták nagy
örömmel - Gyerünk Zsálya, írj levelet! – biztatták a manót.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- De … - kezdte
Zsálya.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nos, mi a gond? –
érdeklődött Sam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Én nem tudok írni –
ismerte be szégyenkezve a manólány. – Sem olvasni – tette még hozzá. –
Házimanók olyat csak a századik születésnapjuk után tanulnak, én meg alig harmincöt
éves vagyok – magyarázkodott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- No, hát nincs ezzel
semmi baj – nyugtatta meg Sam fellélegezve, hogy csak ennyi a gond. – Majd én
megírom a levelet, te csak mondd, hogy mi legyen benne – azzal egy nehézkes
szárnylendítéssel az asztalon termett. Ezalatt Sanyi lelkesen eldöcögött
papírért, Sir Barick pedig tollat hozott. Egy pirosat, mert az került először
az orra elé. A többiek fontoskodva tolongtak Sam körül. A bagoly nyugalomra
intette a társaságot, majd elegánsan jobb lába karmai közé csippentette a tollat,
és félrebillentett fejjel hunyorgott az eléje tolt papírdarabra. Az egyik
oldala már tele volt mindenféle apró, fekete betűkkel és számokkal. De olyan
aprókkal, hogy Sam nem bírta elolvasni őket. Egy darabig kíváncsian nézegette a
jeleket, aztán úgy döntött, hogy nincs semmi jelentőségük, és megfordította a papírt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Mondhatod! – szólt a
manónak, és Zsálya hozzáfogott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Sam írni kezdett. Feszült
figyelemmel dolgozott, és gyönyörű, nagy betűket kerekített a papír üres
oldalára. Néha rászólt az izgatott kis manóra, hogy „Lassabban!”, vagy
„Ismételd meg, légy oly kedves!”, de végül szóról szóra, gondosan leírt mindent,
amit Zsálya kért. Szép hosszú levél lett. Zsálya üzenete betöltötte az egész
oldalt, és egy ici - pici kihasználatlan hely sem maradt. Mikor elkészült, a
manó ámulatában összecsapta két kezét, a <i>f</i>élők pedig elégedetten bólogattak.
Így kell kinéznie egy tisztességesen megírt levélnek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörű! Tökéletes! – mondogatták a piros ákombákomokat szemlélve, Sam-et pedig majd’ szétvetette a büszkeség.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- De hogy küldjük el? – tette fel a nagy kérdést
Funke, miután kigyönyörködték magukat a levélben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nos, a levelet összehajtjuk, borítékba rakjuk,
ráírjuk a címzett nevét és lakóhelyét, aztán bélyeget ragasztunk rá, és
beledobjuk egy postaládába. A többi a postahivatal dolga – oktatta ki Sam a
sárkányt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Csakhogy nekünk
nincs bélyegünk – jelezte Arkt Úr.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- És borítékunk sincs –
tette hozzá Sanyi.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- És nem ismerünk egyetlen postaládát sem - folytatta Funke.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- És azt sem tudjuk,
hol lakott korábban Zsálya – zárta az ellenvetések sorát Maci Úr.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nos, valóban - rágcsálta
elgondolkodva a tolla szárát Sam – Ez esetben nem tudom, mit tehetnénk – tárta
szét a szárnyait tanácstalanul.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Zsálya szája széle
vészesen lefelé görbült, de szerencsére Sanyi előállt a mentő ötlettel:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Küldjük szélpostán!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Az meg micsoda? –
csodálkoztak mind.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nos, köztudott, hogy
a szelek mind ismerik egymást, és körbeutazzák az egész világot – fogott bele a
magyarázatba a baglyocska nagy buzgón, örvendezve, hogy végre van valami, amit
csak ő tud. – Fogjuk a levelet, kis repülőt hajtogatunk belőle, és megkérjük az
első erre járó szelet, szellőt vagy szélvihart, hogy juttassák el a Kósza
Szélhez. Ő pedig elviszi a faluba, ahonnan Zsályát elhozta, és ott is abba a
házba, ahol a családja lakik.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- És biztosan elviszi?
– aggodalmaskodott Sir Barick – Az is köztudott, hogy a Kósza Szél rendkívül
öntörvényű és megbízhatatlan.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Hát persze –
bizonygatta Sanyi. – A szélposta nem játék, sőt nagyon is komoly dolog. Ezt még
a legkomiszabb szél is tudja, és teljesíti a kötelességét.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">- Nos, akkor rendben –
bólintott Zsálya. Még egyszer jól megnézte a levelet, majd takaros kis papírrepülőt
hajtogatott belőle, és felkapaszkodott vele az ablakpárkányra. Kicsit ugrándozott,
hogy elérje a kilincset és ki tudja nyitni az ablakot, de hamar sikerrel járt.
A <i>f</i>élők árgus szemekkel követték minden mozdulatát. Zsálya körbenézett az
ablakpárkányról, majd leintett egy éppen arra csellengő szellőt:</span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek, szellő, vidd el a levelem a Kósza Szélnek! Zsálya vagyok, a házimanó, és haza küldöm ezt az üzenetet, a családomnak, de csak a Kósza Szél tudja, hogy hol van az én régi otthonom.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szellő keringett egy darabig Zsálya körül, meglibbentette szőke copfjait és cirógatta kicsit a könnyek nyomát. Aztán megvizsgálta a papírrepülő súlyát, formáját, arányait, és elismerően surrogott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sssssszép levél, elviszem! – lehelte, azzal kikapta a kis repülőt Zsálya kezéből, és röpítette fel, fel a magasba, egyre magasabbra, mígnem kicsi ponttá zsugorodott, és egészen eltűnt a figyelő manószemek elől. Zsálya addig nézett utána, míg megfájdult a nyaka. Akkor egy mozdulattal becsukta az ablakot, és a félőkhöz fordult:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm! Nagyon szépen köszönöm, mindannyiótoknak!</div>
<div style="text-align: justify;">
Aznap Zsálya jóleső elégedettséggel hajtotta álomra a fejét, és valami kellemes bizsergésfélét érzett a gyomra tájékán, mikor eszébe jutott a Öreg Ház felé utazó levél, és a remélt, gyors válasz. Micsoda nap! - sóhajtotta félálomban, majd diszkréten hortyogva álomba merült.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Szélről szélre járt a kis levél, beutazta a fél országot, míg egy napon a Kósza Szélhez jutott, aki egy vállrándítással elpöccintette egy dombok közt meghúzódó kis faluba, ott is a faluszéli legutolsó házba, ahol Zsálya családja élt. Azóta egyre sűrűbben jár a szélposta a nagyváros és a kis falu között, Zsálya pedig elgondolkozott azon, hogy felrúgva a manószokásokat, talán meg kéne tanulnia írni és olvasni, még a századik születésnapja előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="line-height: 150%; text-indent: 35.45pt;">Talán.</span><br />
<div class="Alaprtelmezett" style="line-height: 150%; margin-bottom: 6pt; text-indent: 35.45pt;">
<o:p></o:p></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-36353505992001988092012-09-23T20:18:00.000+02:002012-09-23T20:19:41.274+02:00Epilógus<div style="text-align: justify;">
- Mondd csak, Sir Barick - kérdezte pár nap múlva Zsálya, lábát lógázva az otthonául szólgáló virágállvány közepe tájáról -, tulajdonképpen hogy kerültél ide a Zöld Szigetről, miután a korábbi gazdád... hát... tudod..., kidobott - bökte ki a manó nagy zavartan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, az nagyon egyszerű - válaszolta Sir Barick a legteljesebb nyugalommal kérődzve reggelijén - szuvenírként. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miként? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szuvenírként. Egy vándor árus kihalászott a kukából, leporolt, és eladott szuvenírként az első arra járó idegennek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó - nyugtázta Zsálya - És az micsoda? Mármint a szuvenír - kérdezte öt perc szünet után. Nem akart ugyan műveletlennek tűnni, de csak nem bírta magába fojtani a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, az amolyan ajándékféle, amit az emberek akkor vesznek, ha elutaznak valahová. Aztán hazahozzák, és leteszik valamelyik sarokba, vagy könyvespolcra, ablakpárkányra, ilyesmi helyekre. Később pedig néha leporolják, nézegetik, és emlékeznek. Ennyi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aham - nyugtázta ismét Zsálya. - De ha csak ennyi - folytatta elgondolkodva -, akkor a mi embereink honnan tudják a neved?</div>
<div style="text-align: justify;">
Most Sir Barickon volt a sor, hogy egy sokat mondó "Ó"-val nyerjen időt a válaszadásra:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az úgy volt, hogy megsúgtam nekik - vallotta be végül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na de...! - hördült fel Zsálya elképedve - Az nem úgy van nálatok <i>f</i>élőknél, hogy az embereknek kell nevet adniuk nektek? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kivételek mindig akadnak - felelte csendesen Sir Barick. - Tudod, mi <i>f</i>élők álom és ébrenlét határán létezünk, az emberek álmainak álom felőli szélén. Ezért is ismernek fel minket az ébren álmodók - mosolyodott el a bárány -, no meg a gyerekek. Van az úgy - folytatta sietve, mikor látta, hogy Zsálya továbbra is rosszallóan ráncolja a homlokát -, hogy ezen az álombéli határon, az álom felőli oldalon súghatunk nekik ezt - azt, például a korábbi nevünket, ha volt, és ha nem akarjuk elfelejteni azt, korábbi <i>f</i>életünk minden egyes percével. Márpedig én nem akartam. Én emlékezni akartam.<br />
- A rossz dolgokra is?<br />
- A rossz dolgokra is, de főként a jókra. Nem éri meg eldobni az emlékeket, kis manó, csak mert szomorúságot okoznak, és főként nem a szép emlékekkel együtt. <i>F</i>élőként is csak így lehet teljes életet élni.<br />
- Azt hiszem, értem, mire gondolsz - mondta Zsálya némi töprengés után, és csendesen felmászott titkos manórejtekébe.</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-48469391558608054592012-08-08T16:34:00.000+02:002012-08-13T15:20:17.026+02:00Folytasd tovább, Sir Barick!<div style="text-align: justify;">
Eltelt pár nap, meg pár hét is, és valahogy soha nem adódott megfelelő alkalom arra, hogy Sir Barick folytassa a történetét. Ha meg adódott volna, Sir Barick nem ért rá, mert roppant fontos töprenkednivalója akadt éppen. Mígnem egy álmos szombat reggelen, amikor az emberek nem voltak otthon, mert már napokkal előbb elutaztak, a félők egy akarattal letelepedtek Sir Barick lakószekrénye elé, és türelmesen, néma csendben várták, hogy felébredjen. Vagy legalábbis amíg elunja, hogy alvást tettessen. Mikor aztán a bárány óvatosan kinyitotta fél szemét, hogy megnézze, tiszta-e a levegő, lecsaptak rá:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Folytasd tovább a történeted, Sir Barick! Kéééérlek! Légy szíves!</div>
<div style="text-align: justify;">
A bari egy pillanatig színtiszta riadalommal a szemében nézett vissza rájuk aztán megpróbálkozott egy "Talán majd inkább máskor"-ral, de a többiek nem hagyták lerázni magukat, csak unszolták tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát miért nem akarod tovább mesélni? - méltatlankodott Sanyi - Olyan jó kis történet, és izgalmas is, meg minden...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, igen! - helyeselt buzgón Zsálya , hogy majd' leesett fejéről a piros manósipka.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hátööö... nos... az a helyzet - tekergette a nyakát Sir Barick menekülési útvonalat keresve - , hogy a vége egyáltalán nem jó, nem szép, és talán még csak nem is izgalmas - mondta végül, mikor látta, hogy ezúttal nincs esélye. - Sőt, mondhatnám, a vége szomorú és csúnya. Nem is értem, miért kezdtem egyáltalán bele - csóválta a fejét az orrát és füleit lógatva.<br />
A félők tanácstalanul hallgattak. Látva a bari elkeseredését, már nem volt kedvük győzködni, pedig ha lehet, most minden eddiginél kíváncsibbak voltak Sir Barick történetének végére. Végül Sam törte meg a csendet:<br />
- Nem baj - mondta -, ha csúnya, szomorú és még csak nem is izgalmas, azért csak mondd el! Ha sokan hallgatjuk, sokfelé oszlik a csúnyasága és a szomorúsága is, és mindenkinek kevesebbet kell belőle cipelnie. Főleg neked.<br />
Sir Barick elgondolkozva méregette a baglyot, majd lassan bólintott:<br />
- Igazad lehet. Próbáljuk meg! - azzal nagy levegőt vett, és belekezdett a történet második felébe:<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>Ahogy már mondtam, pár évvel azután, hogy a fiú a lánynak ajánékozta a faragott bárányt, nagy háború tört ki a világban. Nagy, és nagyon ostoba háború. A fiú lelkesen vetette bele magát a harcba a "Haza", az "Igazság" , "Becsület" és hasonló nehezen megfogható, de sok mindenre jól felhasználható valamik védelme érdekében, de hamar kiderült, hogy ő erre alkalmatlan. A csatatéren csak hozzá hasonló fiúkat látott. Ellenük kellett harcolnia, akik hozzá hasonlóan rémültek és tanácstalanok voltak, aztán rémültek és sebesültek, végül csak csendes halottak.</i><br />
<i>Tudom, mert ott voltam.</i><br />
<i>Láttam, hallottam, szagoltam.</i><br />
<i>A lány búcsúzáskor a fiúnak adta a faragott bárányt, hogy vigyázzanak egymásra. És az a bárány - de hiszen ezt már réges - rég tudjátok -, én voltam. Akkor kaptam lovagi rangot, és vele a Sir Barick nevet, bátorságomért és hűségemért, hogy csatába kísérem a fiút. Későn derült ki mindkettőnk számára, hogy a történteknek több köze volt az őrülethez, mint a bátorsághoz. De addig sok csatát megjártunk ketten, sok fájdalmat elviseltünk, és kelleténél többet láttunk. Amikor épp nem harcoltunk, vagy előre- majd visszavonultunk, akkor fényképeztünk. A fiú vakmerően osont a frontvonalak között oda - és vissza az elhagyott harctereken, és csak kattintgatta a masináját. Borzalmasan gyönyörű képeket készített, míg én meglapultam a zubbonya zsebében, és ha nagyon féltem a szememre húztam a füleimet, és ki se dugtam az orromat. Maradhattam volna a szálláson is, viszonylagos biztonságban, de megígértem a lánynak, hogy egy pillanatra sem hagyom el a fiút, így hát vele tartottam. A fiú azért fotózott, mert meg akarta mutatni mindenkinek, hogy mivé lesz végül a háború, de hiába járták be a képek a világ összes újságját, a világ csak háborúzott tovább.</i><br />
<i>Aztán egy nap akna robbant nem messze tőlünk, és egy időre megszűnt létezni a világ. Katonai kórházban ébredtem, egy fém éjjeliszekrényen ücsörögve, és kiderült, hogy csodával határos módon egyetlen szőröm szála sem pörkölődött meg. Körülöttem minden csupa fehér volt, és fertőtlenítő meg fájdalom- és elkeseredés szagú. Mellettem az ágyon a fiú feküdt sápadtan, szemmel láthatóan élve, és a plafont bámulta. Megkönnyebbültem, hogy él, és próbáltam a közelébe férkőzni, de az éjjeliszekrény tele volt üvegcsékkel, mindenféle kacattal és lim-lommal, meg se tudtam mozdulni. Így a szekrényke tetejéről szólongattam a fiút, de ő rám se hederített.</i> </blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i>- Psszt! Psszt! Hé, fiú! Hahó - próbálkoztam és próbálkoztam. </i><i>Nem féltem, hogy valaki észrevesz, mert az ágyat és az éjjeliszekrényt függöny választotta el a kórterem többi részétől. Sajnos nem jártam sikerrel. És később sem, amikor a fiút, kárpótlásul elvesztett fél lábáért, egy mankóval és egy színes szalagos érmével hazaküldték a zöld szigetre, mondván: "Meggyógyult".</i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
<i>Pedig dehogy gyógyult! Nem értettem, hogy nem látja ezt rajtam kívül senki. Reméltem, hogy a zöld szigeten a lány majd észreveszi a bajt, és meggyógyítja a fiút, de nem így történt. Nem a lány hibája volt, ő megtett mindent. Napokig ült a fiú kis házának zöld ajtaja előtt, hol csendben, hol kiabálva és az ajtót verve, hol halkan kérlelve, hogy engedje be. De a fiú nem törődött vele. A lány is, én is, és mindenki más, sőt még saját maga is olyan volt számára, mint egy darab halott kő. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Akkor már biztos voltam benne, hogy nem hall engem. Többé már nem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sok év telt el így. A lány elköltözött, ki tudja, mi lett vele, a faluból város lett, és csak egyvalami maradt a régi. A fiú, akit már senki sem szólított fiúnak, hanem Mr-nek, tovább fényképezett. Szenvedélyesebben és szebben, mint valaha. Azt hiszem, már csak a masina ablakán keresztülnézve látta és hitte el, hogy a világ él.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nagyon híres fotós lett, és nem csak a képei, de ő is bejárta a világot, keresztbe - kasul. Hírnév, pénz, rajongás, szerelem-féle hazugság és csillogás járt a nyomában, és valami oknál fogva én. Talán csak mert egyszer régen megígértem a lánynak, hogy nem hagyom el. Eleinte addig - addig ügyeskedtem, hogy mintegy véletlenül belepottyantam a hátizsákjába, bőröndjébe, kabátja zsebébe. Később már ő maga vitt mindenhova, talán megszokásból. Elképzelhetetlenül sokfelé jártunk, a föld legszebb és legérdekesebb helyein, de sehol sem volt maradásunk, sehol sem volt otthonunk. Szép volt, és nehéz az élet a fiúval.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sok - sok év után, a fiú egy váratlan döntése nyomán fáradtan, és egyedül tértünk vissza a zöld szigetre, a zöld ajtós kicsi házba. Nem jött velünk senki, sem barát, sem irigy, sem szerelmes. Nem értettem a dolgot, míg egy este a fiú kabátja zsebébe tett, és kiballagtunk az ősöreg temetőbe, egy fiatal sírhoz. A lány sírjához.</i></div>
</blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i>A fiú csak ott kezdett sírni, és elsírta sok év rabságba zárt könnyét. A harcmezők könnyeit, saját nyomorúságai könnyeit, az eldobott szerelemét és az elvesztegetett évekét. Aztán mikor rám nézett, már tudtam, hogy újra hall engem, mintha a könnyek nem csak a látását, de a hallását is meggyógyították volna.</i></blockquote>
<div style="text-align: justify;">
Sir Barick elmélázva rágicsálta bal füle végét:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudjátok, fura szerzetek az emberek. Szélbe szórják az életüket, aztán nem értik, hogy fájhat úgy egy ócska, faragott bárány tekintete, hogy a szemétbe kell hajítani, ha valahogy tovább akarnak élni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sam zavartan krákogott és a csőre tövét kaparászta szárnyával. Persze az is lehet, hogy pár szemtelenül tolakodó könnycseppet próbált így leplezni. A többiek megilletődötten hallgattak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- No, de minden jó, ha a vége jó! - kiáltott Sir Barick erőltetett vidámsággal, látva, hogy igencsak gyászosra fordult a közhangulat - Hiszen most már itt vagyok köztetek, a lehető legjobb helyen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igaz, igaz! Így van! - helyeseltek nagy örömmel a félők, megkönnyebbülve, hogy nem kell mondaniuk semmit. Hiszen nem is tudtak volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy darabig még csacsogtak erről - arról, a különös nagyvilágról, sután megveregették Sir Barick hátát, aztán lassanként eltünedeztek, ment mindenki a maga dolgára. Csak Zsálya sertepertélt továbbra is a bárány körül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- No mit akarsz, kis manó? Bökd ki nyugodtan! - billentette meg a fülét Sir Barick.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak tűnődtem - zuttyant mellé Zsálya a szekrénykére - Vajon nem csak az emberek, hanem a többi szerzet, akár a házimanók is tudnak ilyen buták lenni, hogy felcserélik az életet a halállal?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hmmmmm! - mondta Sir Barick, és mélyen elgondolkozott. Aztán elaludt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Zsálya vigyázva, hogy fel ne ébressze barátját, felkapaszkodott a lakótornyába és sorra vette, kiket fog meglátogatni, ha egyszer hazajut a régi otthonába. </div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-77734172780725372752012-06-07T10:11:00.003+02:002012-08-08T14:32:55.981+02:00Folytasd kérlek, Sir Barick!<div style="text-align: justify;">
Sir Barick története így hangzott:</div>
<blockquote class="tr_bq">
<div style="text-align: justify;">
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy zöld sziget. Olyan zöld volt, hogy a legelésző bárányok néhanapján elszégyellték magukat, amiért bodorodó fehérségükkel megtörték a fűtengerek zöldjét. Zöldek voltak az erdők, a templomtornyok, a kerítések, a lányok szalagjai és a fiúk hetyke sapkája. Az ég mondjuk többnyire kék volt, a bárányfelhők fehérek, a pitypangok napsárgák, a hollók feketék...</span></i></div>
</blockquote>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van, jól van - kotyogott bele Sanyi -, értjük. A szigeten sokminden zöld volt, pár dolog meg nem. Inkább térj a tárgyra!</div>
<div style="text-align: justify;">
- A hollók nem dolgok - igazította helyre Sam -, hanem élőlények. Méghozzá ma-da-rak - szótagolta lassan és nyomatékosan, hogy a szerinte nehezebb felogásúak, teszem azt Sanyi is megértsék.<br />
- <i>Tudom</i>, hogy a hollók madarak - fújta fel magát Sanyi vitára készen, de Funke, Maci Úr, Arktúr és Zsálya egyesült erővel lepisszegték a rendbontókat:<br />
- Shhhhhhhhhh! Folytasd kérlek, Sir Barick! - biztatták a bárányt, aki kissé zavarba jött a kéretlen közjátéktól.<br />
- Hát, ööö, izé. Khm. Szóval:</div>
<div style="text-align: justify;">
<blockquote class="tr_bq">
<span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;"><i>Élt ezen a szigeten egy fiú, </i><i>akinek ugyanolyan hetyke zöld sapkája és szemtelnül pisze orra volt, mint a többi vele egykorú suhancnak</i><i>, ám képzelete és álmai majd szétfeszítették kobakját. Lehet, hogy a fülei is emiatt álltak olyan lehetetlen szögben kétfelé. A fiú hétköznap általában iskolát került, a patakparton bóklászott, fák alatt heverészett, fütyörészett, lógázta a lábait, néha farigcsált ezt - azt elhullott faágakból, no meg az eget bámulva álmodozott. Hétvégente ugyanezt csinálta, csak iskolakerülés nélkül.</i></span><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Egyszer aztán, ahogy farigcsált egy tölgyfadarabot, hogy hogy nem, kifarigcsált egy helyes kis bárányt. Nézte, nézte a fiú a kisbárányt, és egy lány jutott róla az eszébe, akit az iskolában látott néha. Pontosabban mindig, amikor épp arra járt. Nem is értette, miért emlékszik a lányra, nem volt benne semmi különös. Azt meg végképp nem értette, miért jut mindenről az eszébe: a bárányfelhőkről, a madárcsivitelésről, a fűtengerekről, most meg a frissen faragott bárányról. Bosszantotta is rendesen a dolog, és mérgében elhatározta, hogy a lánynak adja a bárányt. Semmi szüksége még valamire, ami rá emlékezteti. Azzal már szaladt is az iskola felé, hogy ...</span></i></blockquote>
- Hahjpfűűű!<br />
<br />
- Most meg mi van, Sanyi? - kérdezte Arktúr pontosan azzal az enyhén rosszalló hanglejtéssel, ahogy bármelyikük tette volna.<br />
- Semmi - forgatta a szemeit a kis bagoly.<br />
- No de mégis?<br />
- Miért kell minden történetbe egy <i>lány</i>? Ez olyan... - ám ekkor Zsálya villámló tekintetét látva jobbnak látta egy halk kattanással becsukni a csőrét, és a továbbiakban teljes, odaadó figyelemmel csüngeni Sir Barick szavain.<br />
- Folytasd kérlek, Sir Barick! - mondta Zsálya.<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Szóval, a fiú kedd délut</span></i><i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">án, tőle szokatlan módon lóhalálában rohant az iskola felé, hogy elérje a lányt még az utolsó óra végén, mielőtt hazamenne. Épp kicsengettek, mikor odaért, és a gyerekek zúgva áradtak ki az iskolakapun, aztán szanaszét spricceltek, ki merre látott. A lány pár barátnőjével a kaputól jobbra ácsorgott. A fiú kissé elbizonytalanodott, nem számított rá, hogy mások is lesznek körülöttük. Téblábolt picit, de ettől csak ostobán érezte magát, ezért mindenre elszántan két lépéssel a lány mellett termett, és a kezébe nyomta a bárányt:</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">- Tessék, ez a tiéd.</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Döbbent csend, mialatt a fiú fülei lassan égővörösre váltottak. Már épp sarkon fordult, hogy elmeneküljön, mikor a lány megkérdezte:</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">- De miért?</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">- Mert hasonlít rád - vágta rá a fiú, és nyugalmat erőltetve magára, zsebre dugott kézzel, fütyörészve elsétált. Valahol az utcasarkon érte utol a lány kiáltása:</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">- Már hogy hasonlítana rám, mikor ez egy fiúbárány? Olyan, mint te! - és nevetett hozzá.</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">A fiú furcsán dobogó szívvel menekült az ismerős rétre, a nagy tölgyfa árnyékába, és leheveredve álomba álmodozta magát.</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Itt talált rá lány, estefelé. </span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">- Mit csinálsz te itt? - kérdezte a fiú megszeppenve. </span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">- Legeltetem a bárányomat. Éhes volt.</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">- Ó! Hát persze - és együtt nézték, ahogy a kis bárány legelészik a fűtengerben.</span></i><br />
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Aztán később együtt izgulták végig a csavargó Bohém Bari kalandjait, borzadva figyelték Fekete Bárány, a hét fűtenger kalózának rémtetteit, és szurkoltak ellenlábasának, a királynő bajnokának, a rettenthetetlen Bodor kapitánynak. Iszonyatos fűtengeri csatákat vívtak, csak úgy hullottak a pitypangfejek! Aztán más vizekre eveztek, és tövig lerágták körmüket, míg azt lesték, hogyan deríti fel a csavaros eszű Bárány Tihamér a legsötétebb bűnügyeket. De legeslegjobban a nagy felfedező, Sir Barick történeteit szerették, aki bejárta az egész földgolyót az Északi sarktól a Déli sarkig, a Himalájától a Mariana-árokig, és elképesztő mi minden esett meg vele.</span></i></blockquote>
- Nahát, te színész voltál! - suttogta áhítattól elkerekeett szemekkel Sanyi. - Ez annyira, annyira .... <i>megafantasztikus</i>! Folytasd kérlek, Sir Barick!<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Nos, a fiú, a lány és a bárány egyre több időt töltöttek együtt iskolán kívül, sőt iskolán belül is. Igen, igen, a fiú egyre gyakrabban megfordult az iskolában, általános elképedést okozva ezzel, és </span></i><i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;"> három napig tartó szóbeszédre adva okot</span></i><i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;"> az egész város apraja - nagyja számára. De leginkább a fiú nagybátyja örült a változásnak, aki különösen szívén viselte egy szem unokaöccse sorsának alakulását. Nagy örömében és a fiú lelkesedésének ösztönzésére jutalmul egy fényképezőgépet ajándékozott neki. Sorsfordító ajándék volt. </span></i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Ettől kezdve a fiú sorra megörökítette hármasban eltöltött kalandos, vagy éppen nyugalmas napjaikat, a városka életét, az embereket, az idő múlását, a változásokat és a maradandó dolgokat, a szépet és a csúnyát, az örömöket és a borzalmakat, az újat és a régit, azt, amit látni kell, és azt, amitől mindenki elfordul. Mestere és szerelmese lett a fényképezésnek.</span></i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Emiatt történt, hogy végül a fiúnak, a lánynak és a báránynak végül el kellett válniuk egymástól.</span></i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
<i><span style="font-family: 'Helvetica Neue',Arial,Helvetica,sans-serif;">Emiatt, és a háború miatt.</span></i></blockquote>
Ekkor azonban megcsörrent a bejárati ajtó zárja, és a félők Zsályával egyetemben egy szempillantás alatt a helyükre iszkoltak és elrejtőztek.</div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-91391235829826639982011-11-28T14:01:00.000+01:002012-08-09T15:34:11.119+02:00Ifjúkori önarckép (vagy ha nem is önarckép, mindenesetre ifjúkori, méghozzá Sir Barickról)<div style="text-align: justify;">
A nagy ünneplés után, mikor már mindenki elcsendesedett, a fotózás nagyszerű élményének hatására Sir Barickban felrémlett, hogy fiatal korában készült róla pár fénykép. Lázas keresésbe kezdett, és utazóbőröndje mélyén - ami az egyetlen bőröndje volt, és hosszú-hosszú évek óta csak lomtárolásra használta, mert kiöregedett már a csavargásból -, megtalálta az egyik kép negatívját.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-xkuMdgPJPPQ/TsjulfeJxuI/AAAAAAAAD24/AJiQ-ROy1cc/s1600/IMAG0065.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5677049658171049698" src="http://1.bp.blogspot.com/-xkuMdgPJPPQ/TsjulfeJxuI/AAAAAAAAD24/AJiQ-ROy1cc/s400/IMAG0065.jpg" style="cursor: pointer; display: block; height: 240px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a>Ezek után Sir Barick fogta magát és a bőröndjét, és elvonult egy sötét fiók mélyére, ahonnan egy idő után furcsa zajok hallatszottak ki. Mintha valaki tenne-venne, szöszmötölne, pepecselne, zörgicsélne. Sam fülesbagolyhoz illően érdeklődve hegyezte a fülét. A többiek aludtak, vagy szolgálatot teljesítettek a hálószobában, mert éjszaka volt, az álmok ideje. Sam viszont rossz alvó volt, főleg éjjelente. A nappalt még csak - csak átaludta, de éjszaka minden apró zörejre felébredt. És most rendkívül furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mit művelhet a bárány a sötétben, egyedül, titokban.<br />
Kis idő múltán Sir Barick elégedett ábrázattal bújt elő a fiókból, és mintha még dudorászott is volna az orra alatt, nagyon-nagyon halkan. Sam rosszallóan ráncolta a csőre tövét, és zavartan toporászott egy helyben, mert mindenáron tudni akarta, hogy mi zajlik a fiókban, de sehogy sem merte megkérdezni Sir Barickot. Nem akarta elárulni, hogy kileste a bárány éjszakai útját, a leskelődés ugyanis nem illendő, és Sam nagyon adott az illemre. Végül csak rászánta magát, és kinyitotta a csőrét, de Sir Barick mosolyogva megelőzte:<br />
- Nyugalom, Sam, öreg barátom, holnap mindenre fényt derítek, meglásd! Addig csak bírd ki valahogy!<br />
Sam egy kattanással összezárta a csőrét és nyugalmat erőltetett magára.<br />
<br />
Másnap reggel, miután az emberek elmentek és eljött a félők ideje, Sir Barick némi harákolással és torokköszörüléssel igyekezett felhívni magára a figyelmet. Sam már épp készült letorkolni, hogy igazán tekintettel lehetne másokra, és zajonghatna csendesebben, hogy aki akar, tudjon aludni, mikor eszébe jutott a bárány rejtélyes éjszakai viselkedése, és nagyot ugrott izgatottságában. Na most! Most megtudja, mi történt az éjjel.<br />
- Jó reggelt, Sir Barick! - nyújtózkodott Zsálya, és szabadjára eresztett egy oroszlánméretű ásítást.<br />
- Figyeljetek, mutatni szeretnék valamit - jelentette be ünnepélyesen Sir Barick a köré gyülekező félőknek és Zsályának. Azzal könyékig belekotort abba a bizonyos sötét fiókba, és diadalmas ábrázattal előhúzta ezt:</div>
<br />
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-q6OnW9kWF-Q/TskK_T6MhII/AAAAAAAAD3E/jZzeKcL1Sz8/s1600/pozit%25C3%25ADv.jpg" onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}"><img alt="" border="0" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5677080888069620866" src="http://1.bp.blogspot.com/-q6OnW9kWF-Q/TskK_T6MhII/AAAAAAAAD3E/jZzeKcL1Sz8/s400/pozit%25C3%25ADv.jpg" style="cursor: pointer; display: block; height: 251px; margin: 0px auto 10px; text-align: center; width: 400px;" /></a>- Tádámmm! - tette még hozzá.<br />
- Mi ez? - kérdezgették legtöbben, Sam pedig elégedetten bólogatott, mint aki már mindent ért és tud, mivelhogy így is volt. Sir Barick nyilvánvalóan fényképet hívott elő a sötét fiókban, hiszen köztudott, hogy azt sötétben szokás csinálni. Baglyunk arra már nem tudott válaszolni, hogy miféle fényképet, és honnan tudta, hogyan, és honnan volt mivel, de ilyen lényegtelen apróságokkal nem fárasztotta magát.<br />
- Ez te vagy, Sir Barick? - kérdezte álmélkodva Zsálya, mire a kérdezett büszkén bólogatott, hogy bizony.<br />
- Ifjú, bohém bárány koromból, amikor még a legelő kedvence, hetyke, apró fülű, hófehér gyapjúgombóc voltam. Vidáman szaladgáltam a többiekkel, rágicsáltam a virágokat, szélesre tágult orrlyukakkal szívtam tüdőmbe a friss levegőt, és majd' szétvetett a kalandvágy.<br />
- Téged? - kérdezte egyszerre mindenki hitetlenkedve.<br />
- Engem bizony! Olyannyira, hogy megkértem a fényképészt, aki ezt a képet készítette rólam, hogy tegyen már zsebre, és vigyen el a nagyvárosba, hadd lássam milyen az.<br />
- Egy fényképész? Egy igazi fényképész? És nála is laktál? Húhuhuhuhuuuuu! - pattogott izgatottan Sanyi - Mesélj róla!<br />
- Hát, ööö, izé - jött egyszerre zavarba a mindig ékesszóló filozófus, hogy egészen elakadt a szava - Nem is tudom. Annyira nem érdekes a történetem...<br />
- De mi szeretnénk hallani. Légy szíves, Sir Barick, mesélj nekünk! - kérlelte Arkt Úr. A többiek lelkesen bólogattak, és letelepedtek a meghatott bari körül. Nagyon szerették a meséket és a történeteket, főleg az igaz meséket, amiknek egy vagy akár több szereplőjét ismerték is. Sir Barick pedig, engedve a közakaratnak, mesélni kezdett.</div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-50041864848971692942011-11-23T12:10:00.006+01:002011-11-23T15:34:38.880+01:00Csíííz!<div style="text-align: justify;">A nagy "Isten hozott Zsálya-party" közepette valamelyik szekrényből előkerült egy fényképezőgép, méghozzá digitális. De sajnos senki nem tudta pontosan, hogyan is kell használni. Nemigen akadt köztük, akinek szüksége lett volna ilyesféle tudásra. Sir Barick, akit, filozófikus alkat lévén, általában nem hoznak lázba az újdonságok és a technikai kütyük, addig-addig nézegette, forgatta a gépet és nyomkodta a gombokat, míg rájött a dolog nyitjára. Még az önkioldó szerkezet működését is megfejtette! Hála neki, rengeteg kép készült a partyn, mert az újdonsült paparazzi nem tudott betelni a felfedezés adta lehetőségekkel. Próbálkozott így, próbálkozott úgy, készített nagyszerű és elég silány képeket is, de mindvégig remekül szórakozott. Igazán elemében érezte magát. A többiek némileg tolakodónak tartották, ahogy folyton az orruk vagy csőrük alá dugdosta a kamerát, kattintgatott, villantgatott és mutogatta az elkészült képeket, de nem tették szóvá, annyira jól esett látniuk a máskor kicsit magába forduló Sir Barick lelkesedését.<br />A társaság tagjai végül nem járultak hozzá az ünnepségen készült képek közzétételéhez, egy kivételével, bár ez az engedély is nagy viták és harcok árán született meg. Íme:<br /><br /><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-spDBKK7otAo/TsoPJ9jGacI/AAAAAAAAD3c/_6QKtqjYf2Q/s1600/csoportk%25C3%25A9p_kicsi.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 283px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-spDBKK7otAo/TsoPJ9jGacI/AAAAAAAAD3c/_6QKtqjYf2Q/s400/csoportk%25C3%25A9p_kicsi.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5677366944068954562" border="0" /></a>Balról jobbra az első sorban: Sam, a bagoly, Zsálya Arkt Úr hátán ücsörögve és Sanyi, a bagoly. A második sorban: Funke és Sir Barick. Leghátul pedig Maci Úr, a barna óriásmedve mosolyog kedélyesen.<br />A képről megoszlanak a vélemények, ezért is volt olyan nehéz rábírni a csapat minden egyes tagját, hogy megmutathassam Nektek. A fotóért természetesen Sir Barick és az önkioldó funkció felelős, máskülönben kedves bárányunk kénytelen - kelletlen lemaradt volna a csoportképről.<br />Maci Úrnak nagyon tetszik a fénykép, igazán jól mutat rajta az új, kockás csokornyakkendőjében. A fotót látva el is határozta, hogy ezentúl mindig viselni fogja. Egyfajta tekintélyt kölcsönöz neki, ami nem elhanyagolható manapság, különösen nem az ő szakmájában. Aki rémálmokkal hadakozik, azon túl, hogy megbízható és tapasztalt társakat gyűjt maga köré, az bizony jól teszi, ha már messziről erőt és tekintélyt sugároz.<br />Funke szerint a kép "buli", akármit is jelentsen ez.<br />Sam zsémbeskedett egy kicsit, hogy a vaku pont a szemébe villant, és ettől gülüszemei lettek, de a többiek megnyugtatták, hogy pont úgy néz ki a képen, mint egyébként máskor is. - Akkor jó - sóhajtott megkönnyebbülten Sam, és elbűvölő külseje biztos tudatában nagy kegyesen rábólintott a publikálásra.<br />Sanyi húzta a száját, mert szerinte a kép jobb széle egy kicsit torzít, neki például palacsintaképe lett. - Milyen effektet használtál? - faggatta Sir Barickot. - Az ég világon semmilyet! - bizonygatta ártatlan bariszemekkel hősünk, bár ebben azért ő maga sem volt száz százalékig biztos. Mindenesetre Sanyi vállat vont, és egy laza "felőlem mehet"-tel áldását adta a képre. Magában azért megállapította, hogy talán nem árt nekikezdeni egy fogyókúrának, vagy keményebbre venni a napi edzésprogramot. Kezd elpuhulni és ellaposodni.<br />Arkt Úr a fotót látva elégedetten hümmentett: - Nem rossz, nem rossz. Nekem tetszik. - Gondolatban elismeréssel adózott magának, amiért ifjú mini medve létére olyan szép izmos vállai vannak, és ez a képen is kitűnően látszik. Igen, igen! Nemcsak hogy nem rossz ez a kép, hanem határozottan jó. Sir Barickból ki se nézte volna, hogy ennyire jó szeme van a fotózáshoz.<br />Sir Barick maga csak közepesen elégedett a végeredménnyel. Addig igazgatta és instruálta a többieket, hogy "kicsit balra, kicsit jobbra, na most egy kicsit összébb", meg bütykölte a gép beállításait, hogy majdnem lemaradt a fényképről, mert saját magának elfelejtett helyet készíteni. Végül csak befurakodott Sanyi és Maci Úr közé, némileg átrendezve a kompozíciót. Bár azért így se rossz, na. Csak ne tűnne úgy, mintha akkora tokája lenne! Lehet, hogy mégiscsak igaza van Sanyinak, és elállított valamit véletlenül? Meg talán borotválkozni sem ártott volna. Ti mit gondoltok?<br />Zsálya szerint ez a legnagyszerűbb fénykép, ami valaha készült, bár azt azóta sem tudja megmondani, hogy hová tette éppen akkor a manósapkáját, és miért nincs a fején, ahol pedig lennie kéne. Titokban aztán megkért rá, hogy készítsek a képből egy másolatot, amit bekeretezve kifüggesztett a Zsálya-lakban. Titokban a többiek is kértek egy - egy másolatot, és azóta is féltett kincsként őrzik valahol: párna alatt, szárny alá rejtve (akinek van), könyvespolc mögötti sarokban, és más hasonló eldugott zugokban. De psszt! ez titok.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-78562094366855315822011-11-21T08:05:00.000+01:002011-11-21T09:45:14.253+01:00Lady és Zsálya, Zsálya és Lady<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-7tmoSAsEnCM/Tsn88jZu6lI/AAAAAAAAD3Q/5FmaM2B-KhQ/s1600/Zs%25C3%25A1lya%2B%25C3%25A9s%2BLady.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 331px; height: 400px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-7tmoSAsEnCM/Tsn88jZu6lI/AAAAAAAAD3Q/5FmaM2B-KhQ/s400/Zs%25C3%25A1lya%2B%25C3%25A9s%2BLady.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5677346922502744658" border="0" /></a>Míg Zsálya mesélt, mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta. Azt is elmesélte például, hogy mennyire félt először Ladytől, a hófehér macskahölgytől. Annyira, hogy ijedtében a földre csüccsent, mikor az ismerkedés gyanánt, amúgy macskamódra, finoman megbökdöste a mellső mancsával.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-26325503882505751872011-11-13T22:02:00.021+01:002011-11-21T15:22:18.557+01:00Isten hozott Zugban!<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;">Zsálya befejezte az evést, és zárásként egyesével lenyalogatta mind a tíz kis ujját, gondosan, alaposan, megfontoltan. Azután nyújtózott egy nagyot és pislogott hozzá párat. Mivel a pocakja pukkadásig tele volt, egyre hosszabbakat és laposabbakat pislogott, a feje meg lefelé kókadt. Nincs is jobb egy kiadós étkezés utáni szunyókálásnál, amolyan igazi házimanó módra! Zsálya némi fészkelődés után épp elvackolódott az eperlevelek árnyékában, mikor a háta mögül éktelen csögés, zörgés, dübörgés csapott le rá. A szemei kipattantak és tágra nyíltak, de ő maga nem mozdult, meg sem nyikkant. Dermedten várta, hogy akkor most rászakad az ég, vagy csak a böhöm nagy ház, vagy éppen egy morgószörny. Utóbbiban pedig már jó ideje nem is hitt, mióta kinőtt a pelenkásmanó korból. A morgószörnyek ugyanis rendre egészen közönséges, bár nem feltétlenül ártalmatlan dolgoknak bizonyultak, mint például porszívó, kávédaráló, fúrógép, mosógép és hasonlók.<br />Zsálya várt.<br />Nem történt semmi.<br />Levegőt vett.<br />Semmi.<br />Óvatosan hátranézett.<br />Sehol semmi és senki.<br />Gyanakodva felült, és körbekémlelt.<br />Minden nyugodt volt és csendes. Ugyanolyan, mint azelőtt.<br />Hopp! mégsem. A ház, amihez az epres erkély tartozott, eddig lehunyt redőnyökkel szunyókált, most azonban tágranyílt ablakszemekkel meredt a világba.<br />- A redőnyök, hát persze - állapította meg Zsálya, és belebámult a ház szemébe. Odabent árnyak mozogtak ide - oda, és hol felkapcsolódott egy lámpa, hol meg le. A kis manó elbűvölten nézte a reggeli fény - árnyék játékot, míg egyszercsak vége nem szakadt, és odabent csend lett, félhomály, és üresség. Vagy mégsem?<br />Zsálya feltápászkodott, lekecmergett a korlát rácsain és az erkélyajtóhoz óvakodott. Az üvegnek nyomakodva nézdegélt és hallgatózott, így majdnem hasraesett, mikor az ajtó kitárult:<br />- Bújj be!<br />Zsálya hadonászott egy picit a karjaival, hogy visszanyerje az egyensúlyát, majd megszeppenve piszkálgatta az orra hegyét.<br />- Tessék? Hogy mondtad?<br />- Csak annyi, hogy gyere be, ha van kedved. Kissé hűvös van ma odakint, így reggeltájt.<br />- Deeeee... - Zsálya tétovázott. Nem értette a helyzetet. Ez akkor egy meghívás? Egy igazi Meghívás? És ha átlépi a küszöböt, onnantól kezdve ide köti a manóvarázs? Már akkor, ha az ő esetében működik egyáltalán. Ezen Zsálya néha már korábban is komolyan elgondolkozott, hiszen rendes házimanó nem mászkál a Háza kertjében, csak ha nagyon muszáj. A Kapun meg aztán végképp nem lép ki, ellenben ő...! Hiszen tudjátok. És mi lesz a régi Házzal, ha most elfogadja a Meghívást? Mert bármilyen messzire került is, Zsálya még mindig érezte a vonzást, ami az Öreg Házzal összekötötte. Ez a láthatatlan fonál vezette haza minden csavargással töltött éjszaka után, és ha most úgy döntene, hogy bármilyen messze is van, bármilyen nehéz és veszélyes az út, de ő hazamegy, akkor ez a finom vonzás mindvégig csalhatatlanul mutatná az irányt.<br />Szerette ezt a köteléket, szerette a szinte kézzel tapintható, gyengéd hívást. Erőssé tette, mert így tudta, hogy van egy hely, ahová hazamehet. Nem akarta elveszíteni ezt a biztonságot. Talán a többi manó is ezt féltette, azért nem lépte át még a háza küszöbét sem? Ez lenne a házimanóvarázs?<br />Csakhogy Zsálya nem akart hazamenni. Most nem. Még nem. Azon túl, hogy fogalma sem volt, hogy induljon neki, mert gyalog lehetetlenségnek tűnt, egyre jobban élvezte a kalandot, és egyre jobban érdekelte a küszöbön túli világ. Főleg így jóllakottan. Bentről ugyanis titokzatos zúgás, mormogás, mocorgás, szöszmötölés hallatszott ki. Gyávább manó biztosan rég elszaladt volna, de Zsályát nem olyan fából faragták. Kifejezetten vonzotta a benti csendes nyüzsgés. Azt üzente, élet van odabent. Valami ismeretlen, titokzatos, keveseknek megmutatkozó élet. És Zsálya büszke volt rá, hogy a kevesek közé tartozik.<br />De még nem határozta el magát. Részben, mert fogalma sem volt róla, mi lesz, ha átlépi a küszöböt, részben, mert a Meghívó még csak nem is egy igazi ház volt, csak annak egy része. Egy rekesz, vagy mi, akiről ráadásul nem is tud semmit. Vagyis alig valamit. Csak annyit, hogy finom eper tenyészik az erkélyén. Igaz, hogy ez utóbbi határozottan pozitív semmiség.<br />A nem is igazi ház, vagy rekesz, vagy mi pedig türelmesen várakozott, tágra nyitott ajtóval.<br />Zsálya ezalatt a küszöb előtt téblábolt. Ácsorgott egy picit a jobb lábán, aztán ácsorgott egy picit a bal lábán, hogy egyik se érezze elhanyagolva magát. Majd ugrándozott két lábon, billegett jobbra és balra, előre meg hátra, végül csak úgy véletlenül átbillent a küszöbön.<br />Bent volt.<br />Odabent.<br />Az ajtó halkan becsukódott mögötte.<br />Zsálya pislogott párat, míg a szeme megszokta a nem is igazi ház, vagy rekesz, vagy mi a csoda fényviszonyait, és aztán felmérte a terepet. Tele volt <span style="font-style: italic;">élőkkel</span> és<span style="font-style: italic;"> félőkkel</span>! Micsoda paradicsomi kis zug! Növények lógtak, kapaszkodtak, kúsztak és másztak mindenfelé. Egy üvegkalickában víz alatti dzsungel tenyészett, és az indák, levelek, göcsörtös faágak sűrűjében kis, színes halacskák kergetőztek. Az egyik sarokban mesebeli lakótorony állt, függőkerttel. A torony egyre csak emelkedett felfelé a földtől, minden szintjén más - más növény virított, és az utolsó előtti emeleten, szinte a plafont verdesve kék üvegből és aranyból emelt csillogó palota állt. Hamisítatlan Zsálya-lak, állapította meg Zsálya.<br />Más manót a frász tört volna ki az ingatagnak tűnő toronynak a látványától is, hát még akkor, ha eszébe jut, hogy oda néhanapján fel kell mászni, egészen a legtetejéig, és letörölni a port. Na neeeem! Persze az a manó, akit ilyesmin a frász tör ki, az nem Zsálya manó. Ő ugyanis izgatott sikkantással egy szempillantás alatt a torony tövében termett, egy másik szempillantás alatt pedig a csúcsán, onnan nézdegélt körbe, és vette számba Zug további érdekességeit. Mert úgy határozott, ez lesz a nem is igazi ház, vagy rekesz vagy mi neve: Zug, amit az illetékes, aki tulajdonképpen egy hétköznapi kis lakás volt név és hasonlók nélkül, elégedetten nyugtázott.<br />Zug mindössze két kis szobából állt, de minden talpalatnyi helyén zajlott az élet. A nyilvánvaló élőkön túl, mint a virágok és halacskák, lépten - nyomon félőkre bukkant Zsálya kutató manószeme. A tévé alatt gyapjas bari ücsörgött:<br />- Sir Barick, nyugalmazott báránytiszt - mutatkozott be katonás rövidséggel, majd elmélyülten kérődzött tovább az Időn, tudomást sem véve a körülötte zajló eseményekről.<br />- Zsálya, házimanó - viszonozta tisztelettudóan Zsálya.<br />- Uhuhu, na persze, házimanó. Hiszi a piszi - jött egy szkeptikus hang valahonnan fentről, és Zsálya a hang tulajdonosaként a szemközti ajtó fölött polcon ücsörgő nagyfejű, karikaszemű baglyot azonosította be. A madár viasztollait enyhén felborzolva, mereven bámult a manó szemébe, hogy az egészen zavarba jött.<br />- Hát izé, bocsánat. De én tényleg...<br />- Persze, persze, házimanó vagy - pattintott türelmetlenül a csőrével a viaszbagoly, és gúnyosan megrázta a feje tetején fityegő kanócot - Majd el is hiszem. Köztudott, hogy a házimanók nagymúltú, patinás kúriák, kastélyok és udvarházak lakói, és kihaltak úgy nagyjából a sárkányokkal egyidőben.<br />- Pfhűűűűűű! Kikérem magamnak! - fújtatott egy zöldtarajos kicsi sárkány valahol földközelben, hogy csak úgy pattogtak a haragos szikrák az orra hegyén. - Méghogy kihaltunk! Akkor én mi vagyok? Kerámiadísz?<br />- Pontosan - vágott vissza a bagoly.<br />- Te meg gyertyabáb! - replikázott a sárkány.<br />- Pontosan - nyugtázta fennhéjázva a bagoly, mintha ez lenne a világ legtiszteletreméltóbb foglalkozása, minthogy szerinte az is volt, máskülönben ő biztosan nem egy gyertya lenne.<br />- Gyerekek, gyerekek, nyugalom - kukkantott ki a szemközti ajtón, mint kiderült a hálószoba ajtaján, egy laposképű, csibészes nézésű bagoly - Vegyetek vissza a hangerőből, így nem tudunk aludni. Amúgy Sanyi vagyok - kacsintott rá Zsályára - Sanyi, a párnabagoly. Az a viaszmerev fajtárs ott fent Sam. Ne is foglalkozz vele, jellemzően fennhordja a csőrét. Fenn a felső polcon - tette hozzá, és jót kuncogott saját viccén, miközben Sam berzenkedve borzolta a tollait és méltatlankodva pislogott. - Az a kormos orrú, punk frizurás gyík ott a sámlin pedig Funky, német bevándorló és hangulatjavító mécses.<br />- Funke - javította automatikusan a kicsi sárkány.<br />- Felőlem, bár annak semmi értelme - forgatta a szemeit Sanyi, a bagoly - Isten hozott Zugban, Zsálya! Tetszik, ahogy elnevezted a mi kis otthonunkat. Kedvemre való házimanó vagy, remélem, köztünk maradsz egy darabig. Maradnék még én is, és barátkoznék, meg ilyenek de sürgős szunyókálni valóm van harcostársaimmal, a medvékkel. Ugyanis lakik itt még velem két medve: Maci Úr, az óriás barna, és Arkt Úr, a mini jeges. Ha erre jársz, majd bemutatom őket is. No, viszlát gyerekek, és kisebb hangzavart, ha kérhetem. Sűrű volt az éjszakai műszak, el kellett űznünk egy rakat erőszakos rémálmot. Brrrrr! - azzal becsapta a szobaajtót és eltűnt.<br />Zsálya azt sem tudta, hová legyen, ide - oda kapkodta a fejét a parázs vitát figyelve. Nem járt még lakásban, ahol ennyi félő lett volna, igaz, nem is járt még lakásban. Csak az Öreg Házat ismerte, ahol leginkább házimanók voltak, Macska Uraság, porladó könyvek és a két ember, akik kedvesek voltak, és sok mesét tudtak a házimanókról, de ugyanolyan régiek és porosak voltak, mint a könyveik. Félők nem laktak az Öreg Házban, mióta a kölyök emberek felcseperedtek és elköltöztek. Sam és Funky, vagyis Funke morgolódott még egy kicsit Sanyi távozása után, de csak egy egészen kicsit, mert igazából mind a ketten arra voltak kíváncsiak, honnan a szöszből került ide egy házimanó. Annyira kíváncsiak voltak, hogy Sam némi torokköszörülés után meg is kérdezte:<br />- Khm. Köhököhörrröhm. Hrömm. Szóval... honnan jöttél, manó kisasszony? Ha szabad kérdeznem és nem veszed tolakodásnak a kérdésem, amit kérdeztem. Khm.<br />Zsálya elmosolyodott. Sam egészen kedves bagoly volt, mikor zavarba jött. És mivel az összes félő tágra nyílt szemekkel és fülekkel fordult a manó felé, Zsálya elmondta a történetét, ahogy Ladynek is elmesélte. Míg beszélt, Sir Barick abbahagyta az Időn való kérődzést, Sam egészen mozdulatlanná dermedt, Funke nyugalomra intette az orrán táncoló szikrákat, a hálószoba lakói pedig ahelyett, hogy pihentek volna, hogy felkészüljenek a következő éjszakai műszakra, az ajtóhoz tapasztott fülekkel hallgatóztak. A szobanövények csendben figyeltek, mint mindig, és Zug békés örömmel zárta falai közé mindannyiukat. Csak a színes halacskák úszkáltak tovább víz alatti erdejükben, mintha mi sem történt volna. Őket nem érdekelte az üvegen túli világ. Igazság szerint nem is láttak az üvegen túl.<br />Míg Zsálya mesél, én gyorsan elomdom nektek, mert biztosan kíváncsiak vagytok rá, hogy kik azok a félők. A félők olyasféle élőlények, akik az átlagos szemlélő számára közönséges tárgyaknak tűnnek, pedig nem azok, egyáltalán nem. Van nevük, történetük, álmaik, félelmeik és reményeik. Csak éppen annyira félnek az emberektől, vagyis az emberek többségétől, hogy amikor találkoznak velük, élettelennek tettetik magukat. Életük egy részében tesznek, vesznek, nyüzsögnek, vitatkoznak és nevetnek, más részében pedig félnek és nem csinálnak semmit, csak tettetnek. A gyerekek, az álmodozók és a manók, bármilyen fajtából legyenek is, mindig felismerik a félőket, sőt a szunnyadókat is, akiket csak az választ el a félőktől, hogy nincs saját nevük. Amint jön valaki, legyen az ember vagy manó, és nevet ad nekik, félőkké lesznek. Valahogy úgy vannak ők is, mint a házimanók. Ahol hisznek bennük, egyre többen lesznek, ahol elfeledkeznek róluk, ott lassan eltünedeznek. Így lehet, hogy némely otthon csak úgy nyüzsög a félőktől, más házak pedig olyan üresen konganak, hogy még élőlények sem szívesen látogatják.<br />Zsálya befejezte a történetét, és elhallgatott. A többiek is hallgattak. Egy elcsavargott, különc házimanó pottyant közéjük! Ilyen legfeljebb százévente egyszer történik, vagy egyszer sem, és most épp velük történik meg.<br />- Ugye itt maradsz egy darabig? - kérdezte reménykedve Funke.<br />- Az jó lenne - sóhajtottak a szobanövények. Úgy hallották, hogy a házimanó éneke különösen jót tesz a növekedésnek és a virágzásnak. Zug csendesen várt, ahogy a többiek is.<br />- Hááát... - bizonytalankodott Zsálya. Hiszen ha házimanó becsszóra itt marad, akkor hogy jut haza valaha is az Öreg Házba? Akkor már Zug házimanója lesz. Másképp meg hogy maradhatna? Már így is túl messzire ment, rémült el. Nem érezte az Öreg Ház hívását! Mióta is? Nem tudta megmondani. Talán már a küszöbnél megszakadt a kapcsolat. Az Öreg lemondott róla.<br />Zsálya igencsak elbúsult, könnyek szöktek a szemébe. Már megint milyen hebehurgya volt, és tessék, mi lett belőle. Soha többé nem talál már haza, örökre hontalan lesz. Háznélküli házimanó, ami nincs is. Hacsak...! Felnézett, és szeme feszülten figyelő, várakozó szemekkel, fülekkel és falakkal találkozott. Az ő válaszára vártak: marad, vagy nem?<br />- Maradok - mondta, és kitörő ujjongás fogadta döntését. Zug lett Zsálya otthona.<br />A nap hátralevő része az emberek hazaékezéséig vidám, zajos mulatsággal telt. Zug élői és félői az új jövevény beköltözését ünnepelték, aki nem akárki, hanem egy igazi házimanó. És mostantól csak az övék. Még az éjszakai műszakos medvék és Sanyi is kivette részét a mulatságból, és a szerencsére bízták, hogy aznap éjjel jönnek-e rémálmok a környékre, vagy sem. Ha jönnek, az embereknek maguknak kell megbirkózniuk velük, mert az ünneplésben kifáradt félők bizony nem lesznek harcra kész állapotban.<br />Késő délután lett, mire az ünnep zaja elcsendesedett, és a félők visszakecmeregtek megszokott helyeikre, hogy a hazatérő emberek semmit se vegyenek észre. Zsálya fáradtan hajtotta álomra fejét az arany és üveg palotában.<br />- Vízipipa - világosította fel korábban Sam, aki mindig mindent tudott, vagy úgy csinált, mintha tudná - Füstölni lehet vele, de az itteni emberek nem használják. Biztonságos.<br />Zsályát nem érdekelte, hogy pipa vagy nem pipa, neki palota maradt. Palota kilátással. A manócska összekucorodott a palota tetején levő hálózugban. Fáradt volt, és kicsit üres. Hiába a sok ölelés, hátbaveregetés, zene, tánc, vidámság, az Öreg Házzal elveszett a kapcsolat, és nagyon hiányzott az ismerős érzés. Zug irányába Zsálya nem érzett vonzást. Lehet, hogy ehhez idő kell? Már majdnem álomba merült, mikor Zug suttogva megkérdezte:<br />- Miért maradtál itt? Haza is mehettél volna. Valahogy biztos haza tudtál volna jutni.<br />Zsálya hallgatott, és Zug már azt hitte, tényleg elaludt, amikor a manó csendesen megszólalt:<br />- Azt hiszem azért, mert annyira akartátok, és mert itt nagyobb szükség van rám, mint az Öreg Házban. Ott annyi más manó lakik - válaszolt Zsálya, majd hirtelen felült - Sőt, itt van rám a legnagyobb szükség! - jelentette ki teljes bizonyossággal.<br />- De ugye tudod, hogy én nem vagyok igazi Ház, csak annak egy része. Egy lakás - mondta Zug - Hozzám nem köthet házimanó varázs.<br />Zsálya érzete, hogy Zugnak nagyon nehezére esett kimondania ezeket.<br />- Ne félj! - nyugtatta meg - Nem megyek sehová, még nagyon sokáig. És nem azért maradok itt, mert valamiféle varázslat ideköt, hanem azért, mert maradni akarok. Mert te és a többiek is azt akarjátok, hogy maradjak. Tudod mit, barátok vagyunk, azért maradok! - nyilvánította ki Zsálya, majd hatalmasat ásított és minden átmenet nélkül elaludt. Már álmában érezte meg, hogy újfajta, soha nem tapasztalt érzés bogozódik közte és Zug között, ami akkor sem fog eltűnni, ha majd egyszer, nagyon sokára, talán elválnak útjaik. Mert a barátság nem olyan dolog, amit a fizikai távolság megszüntet. Egyáltalán nem. Kicsit sem. És közben szíve egyik csücskében megérezte az Öreg Ház örökös, soha el nem múló jelenlétét.<br /></div><br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-77536595119662940112011-11-02T09:40:00.009+01:002012-02-06T13:57:07.361+01:00A nagy zabálás<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://4.bp.blogspot.com/-R3CWpQOQWBc/TrECJq_WCdI/AAAAAAAAD2s/9EwEDvMNQh0/s1600/Eper_szerkesztett_kicsi.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 287px;" src="http://4.bp.blogspot.com/-R3CWpQOQWBc/TrECJq_WCdI/AAAAAAAAD2s/9EwEDvMNQh0/s400/Eper_szerkesztett_kicsi.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5670315771018217938" border="0" /></a>Zsálya minden jómodort feledve nekiesett a finom, piros, érett epreknek, és pukkadásig ette magát ("Hamm! Nyamm! Szörcs! Böfff!"). Később igen-igen örült, hogy nagy zabálásának egyetlen szemtanúja a rendkívül diszkrét macskahölgy, Lady volt.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-50315786271480898822011-10-27T12:24:00.003+02:002011-11-03T16:29:41.866+01:00Macskaland<div style="text-align: justify;">Másnap hajnalban Zsálya törődötten, vacogva, harmattól csapzottan ébredt. Pont úgy nézett ki, mint egy ázott veréb.<br />- Pont úgy nézel ki, mint egy ázott veréb - dorombolta egy bársonyos hang közvetlenül a füle mellett, és Zsálya úgy ugrott talpra, mint aki rugóra jár, készen rá, hogy fusson az életéért. Sohasem tudhatja ugyanis a manó, hányadán áll egy idegen macskával. Közben kihúzta magát akkora nagyra, amekkorára csak tudta első riadalmában. Nagyjából macskaméretűre. És nem felejtett el igen - igen marcona képet vágni, ahogy azt a kerti manóktól tanulta.<br />Az otthoni éhenkórász kóbor macskák ellen ez a trükk jól bevált, mert többségük gyáva volt, és nem vesződött a nagyobbacska, ráadásul védekezésre kész zsákmánnyal, hacsak nem volt a végletekig elkeseredett és éhes. Akkorra azonban a lármára ott termett pár másik harcias kerti manó, vagy a Ház bentlakó, elkényeztetett és hatalmasra hízott macskája, aki nem tűrte a határsértő macskákat birodalmában.<br />Most azonban Zsálya egyedül volt. Egyszál egyedül.<br />- Hohohó! - hőkölt hátra az idegen macska - Milyen kis harcias jószág vagy te! És milyen rémesen koszos és borzas! - húzta el az orrát kényeskedve, miközben mancsával puhán megbökte Zsályát. Úgy látszik, az elijesztés taktikája egyáltalán nem vált be.<br />Az éhségtől és a hosszú utazástól legyöngült Zsályát a finom lökés kibillentette egyensúlyából, és a földre huppant. A macska kuncogott, zöld szemei keskeny réssé szűkültek, ahogy közel hajolt hozzá, és megszaglászta.<br />- Csöppet sem vagyok finom és direkt a torkodon fogok akadni! Majd meglátod! - harciaskodott Zsálya, de hiába próbált rémisztően és vadul nézni, kicsi arcocskájára csak valami ijedt fintort sikerült varázsolni.<br />- Nyugalom, nyugalom, kis manó - dorombolt a macska - A vak is látja, hogy tényleg nem vagy valami finom. Mások megfojtása, meg torkon akasztása egyáltalán nem vall finom modorra. Ezek a mai fiatalok! Pffffff!<br />- Akkor miért akarsz megenni? - durcáskodott Zsálya.<br />- Akar a kóborfrász megenni téged! - méltatlankodott a macska - Honnan veszed ezt a sületlenséget? Megvannak az embereim, akik jobbnál jobb falatokkal etetnek, tejjel - mézzel itatnak, ha akarom kényeztetnek, és amúgy is úgy táncolnak, ahogy én nyávogok, ugyan miért koptatnám a fogam veled?<br />- Én csak azt hittem...<br />- ... hogy valami vásott, kóbor, macskák szégyene vagyok?! Aki mancsot emel egy házimanóra? Hát úgy nézek én ki?! - emelte égnek az orrát sértődötten a macska.<br />- Neeeem, egyáltalán nem! - tiltakozott vehemensen Zsálya, és közben azon tanakodott, hogy ugyan nem mindegy, milyen bundát visel a macska, hófehér puhaságot, vagy valami szakadt szürkét? Attól még macska lesz. Szeszélyes és kiszámíthatatlan, akitől okos házimanó inkább fél, mint megijed.<br />- Na ugye! - prüszkölt a macska - Én lady vagyok.<br />- Hát... én is lány vagyok - mondta Zsálya tétován, mert nem egészen értette, mit akar ezzel a macska, hiszen egyértelmű, hogy nem fiú.<br />- Ez a nevem manó! Ne bosszants fel!<br />- Jaaaa, vagy úúúúgy! Az én nevem Zsálya - vágta rá nagy igyekezettel Zsálya, majd talpra szökkent, és előadott egy csinos pukedlit pont úgy, ahogy az egyik nénikéjétől tanulta. Lady elmosolyodott, és ettől olyan kedves kölyökcica képe lett, hogy Zsálya remélni kezdte, nem is annyira komisz jószág. Talán. Ha nagy szerencséje van.<br />- Az embereimtől kaptam ezt a nevet - magyarázta Lady - Elegáns hangzású, előkelő név, hát megtartottam. Illik hozzám.<br />- Az biztos - helyeselt a manó a biztonság kedvéért.<br />- Honnan pottyantál ide? - érdeklődött Lady - Mert azt látom, hogy nem vagy idevalósi. Házimanók nem csatangolnak errefelé egyedül, nem biztonságos ennyire apró, védtelen lényeknek. Túl sok itt a kóbor bajkeverő, elzüllött, emberhagyott macska, meg néha ebféle is. Brrrrrrr! - borzolta égnek utálkozva selymes szőrét Lady.<br />- Hát... - kezdte Zsálya - az úgy volt, hogy összefutottam a Kósza Széllel...<br />- Pfffff - fújt közbe Lady - Na ő aztán az igazi bajkeverő. Mindent felkavar, összekuszál, aztán huss! és nyoma vész, eltűnik.<br />- Igen! Pont ilyen! Ismered? - kapott a szón Zsálya - Tudod, hol találom meg?<br />- Ugyan, hagyd! Esélytelen. Nyughatatlan lélek, hol itt bukkan fel, hol ott, de sehol sem marad pár percnél tovább. Én is csak hallomásból ismerem.<br />- Kár - szontyolodott el Zsálya - Meg akartam kérni, hogy vigyen haza.<br />Hallgattak egy sort. Vagy kettőt. Zsálya picit kesergősen, Lady amolyan nemtörődöm-félén. Egy pityergő házimanóban nem sok érdekes akad. De aztán Zsályából könnyek helyett a szavak kezdtek ömleni, és mesélt a faluról, ahol élt, a Házról, a zugpókokról, a poros könyvekről a polcon, a kertről és a kerti manókról, Macska Uraságról, a Kiserdőről, és a családjáról, akik egyre jobban hiányoztak neki. Bárcsak egyszer az életben még találkozhatna velük! Vagy legalább üzenhetne nekik, hogy jól van. Biztosan aggódnak. Aztán, mert csak úgy véletlenül eszébe jutott, mesélt arról is, hogy mennyire rettenetesen éhes, miután három nap és éjjel utazott a Kósza Széllel, egész úton egy pitypangbóbitáról lógicsázova, és nem evett egy falást sem.<br />- Egészen olyan, mintha picurka farkasok randalíroznának odabent a gyomromban, rendkívül éles karmokkal és tűhegyes fogakkal felszerelkezve. Réééémes! - nyafogott - Tulajdonképpen azt is mondhatom, hogy farkaséhes vagyok.<br />Lady, aki eddig percről percre feszültebb érdeklődéssel, a végén már rezzenéstelen figyelemmel szegeződött Zsálya történetére, most hirtelen megmozdult, és ugyanazzal a kihegyezett éberséggel körbenézett. A frászt hozta Zsályára, aki attól tartott, valami veszély közeledik. A felszökkenő félelem egy pillanat alatt pici gombóccá gyűrte a gyomrát, hogy már nem is volt benne hely a farkasoknak. Pedig mostanra sikerült a tudata leghátsóbb, poros kis zugába szorítania a rettegést, ami azóta kísértette, hogy a Kósza Szél olyan csúful elhagyta, itt ennek a nagy valaminek a közepén, amit nem ismer, ahol egyedül van, és ahonnan talán soha, de soha nem fog hazatalálni. És ahol mindenféle idegen botolhat bele, ki tudja milyen szándékkal. Itt van például ez a macska, aki ugyan elsőre ijesztő, de másodikra egész kedves, harmadikra meg lehetetlen kiigazodni rajta. Hátha megéhezett, és most már egy rágós kis manón is szívesen koptatná a fogát? Ajjaj!<br />- Mit eszik egy házimanó? - kérdezte Lady, még mindig a környéket pásztázva - Egeret? Bogarat? Földi férget? Mit hozzak neked?<br />- Hogy? Mit...? FÉRGET??? Dehogy! - képedt el Zsálya - Gyümölcsöt, zöldséget, tésztaféléket, ilyesmit. Kifejezetten szeretjük például a csokoládét. A <span style="font-style: italic;">jóféle</span> csokoládét - hangsúlyozta ki Zsálya.<br />Lady megrökönyödve nézett a kis manóra:<br />- ZÖLDSÉGET???! Az meg mire jó? Nem csoda, hogy ilyen nyamvadtak vagytok ti házimanók. Hús és vér kéne neked, hogy erőt öntsön a csontjaidba. Biztos nem kérsz egy friss egérkét?<br />- Jaj ne! Ne folytasd, rosszul leszek a gondolatától is! - titlakozott falfehéren Zsálya - Inkább füvet rágok. Nem túl finom, laktatónak sem laktató, de életben tart.<br />Lady fintorogva szívta be a levegőt.<br />- Az epret szereted? Kell itt lennie valahol a közelben.<br />- Nagyon! De ilyenkor ősszel már nincs eper, szerintem tévedsz.<br />- Szerintem meg sohasem tévedek, ha szagokról van szó. Amellett, ez itt egy nagy város, semmi sem működik normálisan, a növények főleg nem. No kell, vagy nem?<br />- Mi?<br />- Az eper!<br />- Kell!<br />- Akkor kövess! - vetette oda Lady, és már szökkent is előre. És mire Zsálya megmozdult, el is tűnt a szeme elől a magas fűben. Megint egyedül maradt. Ha lehet, ez most még rosszabb volt, mint eddig, mert az érthetetlen módon kedves és segítőkész Lady hiánya is fájni kezdett. De mielőtt még Zsálya beleszötymörödött volna az önsajnálatba, a fűből előbukkant Lady feje:<br />- Akkor most jössz vagy nem? Mi bajod? - kérdezte.<br />- Nem tudok ilyen gyorsan menni - szipogott Zsálya.<br />- Pffff! De sok baj van veled! Mássz fel a hátamra, majd én viszlek.<br />Zsálya gyönyörködve és hitetlenkedve mélyesztette bele kezecskéit a selymes bundába. Ahogy elhelyezkedett lovaglóülésben a macska vállán, még az arcát is belefúrta a puha fehérségbe.<br />- Meg ne fojts! És ne tépd a szőröm! - zsörtölődött Lady - De azért kapaszkodj, hallod-e! Ha leesel, palacsinta lesz belőled.<br />- Miért, hová megyünk? - kíváncsiskodott Zsálya.<br />- Fel! - azzal a macska nekilódult, ugrott hármat, átbújtak egy kerítés alatt, és kiértek a fűtengerből egy kis utcára. Ugrott kettőt, és egy út szélén parkoló kocsi tetején termettek, onnan pedig egy hatalmas nyárfa törzsén, amin Lady tízkörömmel kapaszkodott felfelé, majd kifelé egy vastag ág szélére. Ugrott egyet, és egy kis erkély korlátján landoltak, virágládába ültetett, pazarul virágzó és gyümölcsöző eprek mellett.<br />- Voilá, a reggelid! - mutatott a kicsattanóan piros gyümölcsökre Lady, virágportól prüszkölve. Zsálya csak pislogott a szédítő utazástól, és a nem kevésbé szédítő látványtól, majd lecsusszant a macska hátáról és az eperekre vetette magát. Egy jó darabig csak hamm! nyamm! szörcs! büffffff! és hasonlók hallatszottak. Lady kicsit távolabb lekuporodott a korlátra, és türelmesen várt, míg a manó az evésen kívül másra is képes volt figyelni. A kétésfeledik epernél Zsálya felnézett, és ahogy tekintete találkozott Lady figyelő szemével, elszégyellte magát. Lenyelte a megkezdett falatot, elegánsan megtörölte a száját - és az egész arcát, meg a kezeit - egy eperlevélben, és zavartan mentegetőzött:<br />- Tudok ám én rendesen is enni, csak nagyon éhes voltam.<br />- Semmi baj, megbocsátható az ilyesmi. Egyszer - kétszer. Az éhség türelmetlen úr - bólogatott megértően a macska. Zsálya civilizált manó módjára megette a maradék epret, és közben jó alaposan körülnézett. Eddig nemigen volt rá érkezése. Egy hatalmas emeletes ház második emeleti erkélyén üldögélt, szemközt a nyárfával, ami a ház kerítése mellett tengette életét. Az utca túloldalán kisebb - nagyobb kertes házak sorakoztak, és rengetek autó parkolt az út szélén egymás hegyén - hátán. Közelről és távolról is autók zsivalya ingerelte Zsálya érzékeny fülét, és hopp! most egy vonat zakatolt el nem is olyan messze, a ház melletti, zöld és barna gizgazzal borított zsebkendőnyi zöld terület túloldalán. Ezen a kis zöld folton kívül, ahol a Kósza Szél letette Zsályát, csak házak, házak mindenütt, amerre a szem ellát. Kicsik és nagyok, szépek és csúnyák, maguk közé szorított kis fácskákkal. Zsálya pont a fordítottjához volt szokva.<br />- Atyavilág, hova kerültem? - hüledezett - Hogy élnek errefelé a házimanók, vagy a kerti manók, ebben az örökös zsibongásban?<br />- Sehogy - felelte Lady - Amennyire én tudom, itt a Nagyvárosban nem élnek sem házi-, sem kerti manók. Legfeljebb a város szélein, ami már majdnem erdő, de ott is csak akkor, ha valaki nagyon - nagyon hisz bennük.<br />- Itt nem élnek manók? Akkor te honnan tudtad, hogy házimanó vagyok? - kérdezte Zsálya, közben azon gondolkodott, hogy ha sem a faluban, sem a városban nincsenek már házimanók, csak elvétve, akkor vajon hol vannak a többiek?<br />- Le se tagadhatnád, hogy házimanó vagy, olyan házimanó formád van, nem beszélve a sapkádról. Ilyet is csak házimanók hordanak. Legalábbis az ük-ük-ükanyám szerint, aki bölcs és világlátott macska volt, és fiatal éveit egy vadászkastélyban töltötte, ahol akkor még hemzsegtek a házimanók. Néha lépni sem lehetett tőlük, úgy mesélte esténként. Az ük-ük-ükanyám szerette a házimanókat - emlékezett Lady. - Én meg az ük-ük-ükanyámat szerettem. Nagyon - tette hozzá. - Manók meg vannak itt is, csak másfélék: csatornamanók, meg például lámpamanók. Feltűnősködő, komisz, csavargó népség mind, jobb, ha kerülöd őket.<br />Zsálya szívesen hallott volna még a kastély házimanóiról, a világlátott ük-ük-ükmamáról, meg a fura városi manókról, de Lady éhes lett és türelmetlen. Ráadásul viszketni kezdett a bal füle töve, úgyhogy sürgősen haza kellett szaladnia, hogy az embere megvakargathassa a fülét.<br />- Most pedig megyek - jelentette ki, majd nagyot nyújtózott, és egy ugrással a nyárfán termett, ahonnan leügyetlenkedett a legközelebbi kocsira. Ott megállt egy pillanatra, visszanézett és megbillentette a viszketős fülét:<br />- Vigyázz magadra, kicsi manó! Talán még látjuk egymást - azzal bessurrant a kocsi alá és eltűnt.<br />Zsálya elmosolyodott, és a szíve táján bizsergető érzés kúszott ide - oda:<br />- Úgy látszik, máris szereztem egy barát-félét - motyogta egy különösen szép, érett epernek, majd leszakította és elégedetten elmajszolta.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-21489994973252895172011-10-21T08:15:00.013+02:002011-11-14T18:00:46.481+01:00Zsálya nagy utazása<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://1.bp.blogspot.com/-NDdpEzX5_Qo/Tp6lhQbz8-I/AAAAAAAAD1Q/A5KA2I_9YXM/s1600/K%25C3%25B3sza%2BSz%25C3%25A9l02.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 236px;" src="http://1.bp.blogspot.com/-NDdpEzX5_Qo/Tp6lhQbz8-I/AAAAAAAAD1Q/A5KA2I_9YXM/s400/K%25C3%25B3sza%2BSz%25C3%25A9l02.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5665147372044547042" border="0" /></a><span style="font-size:180%;">Úú</span><span style="font-size:130%;"><span style="font-size:130%;">ú</span>ú</span><span style="font-size:180%;">hu</span><span style="font-size:130%;">hu</span>huhu<span style="font-size:85%;">hu<span style="font-size:100%;">u</span></span><span style="font-size:130%;">á<span style="font-size:180%;">áá</span></span><span style="font-size:130%;"><span style="font-size:180%;">áo</span></span><span style="font-size:180%;">o</span><span style="font-size:130%;">oo</span><span style="font-size:130%;">o</span>oooo<span style="font-size:85%;">ooo<span style="font-size:78%;">ooo</span></span><span style="font-size:180%;">...</span>....<span style="font-size:85%;">.</span><span style="font-size:130%;">...<span style="font-size:180%;">...</span></span><span style="font-size:85%;">!</span><span style="font-size:100%;">!</span><span style="font-size:130%;">!!</span><span style="font-size:180%;"><span style="font-size:180%;">!</span>!</span><br /><div style="text-align: justify;"><span style="font-size:85%;"> </span><span style="font-size:100%;">- süvöltötte Zsálya, ahogy a Kósza Szél a szárnyára kapta és vitte, <span style="font-size:85%;">vitte,</span> <span style="font-size:78%;">vitte.</span></span><br /></div></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-68060647948466529552011-10-19T11:53:00.004+02:002011-10-19T12:02:07.740+02:00Csak egy maradhat!<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://2.bp.blogspot.com/-Vw9ERJxqkcs/Tp6eMGStq5I/AAAAAAAAD1E/wmpczzksZN4/s1600/kifel%25C3%25A903.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 324px;" src="http://2.bp.blogspot.com/-Vw9ERJxqkcs/Tp6eMGStq5I/AAAAAAAAD1E/wmpczzksZN4/s400/kifel%25C3%25A903.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5665139311963384722" border="0" /></a>Zsálya minden pénteken, szüli- és névnapok előtt, pirosbetűs és sátoros ünnepek alkalmával körbejárta a magaslati sarkokat, és szigorúan kitessékelte a fölös számú zugpókokat.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-31440576297740155622011-10-17T13:10:00.013+02:002011-10-17T15:33:45.076+02:00A falu, a Kiserdő, és a csálé templomtorony<div style="text-align: justify;"><a onblur="try {parent.deselectBloggerImageGracefully();} catch(e) {}" href="http://3.bp.blogspot.com/-9ciKcJHUWMU/TpwS0umCC3I/AAAAAAAAD04/Nr3vbpQ88PY/s1600/falu_kicsiny%25C3%25ADtve04.jpg"><img style="margin: 0px auto 10px; display: block; text-align: center; cursor: pointer; width: 400px; height: 177px;" src="http://3.bp.blogspot.com/-9ciKcJHUWMU/TpwS0umCC3I/AAAAAAAAD04/Nr3vbpQ88PY/s400/falu_kicsiny%25C3%25ADtve04.jpg" alt="" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5664423128395287410" border="0" /></a>Íme a falu, ahol Zsálya született; a Kiserdő, ami néha határtalanul nagy; és az enyhén csálé templomtorony, aminek a harangja mindenbe beleüti a negyedórát.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-4185690085648002192011-10-13T21:08:00.013+02:002011-12-13T12:38:07.209+01:00Egy kósza szél<div style="text-align: justify;">A Kósza Szél és Zsálya a Kiserdő közepén találkoztak, a legmagasabb nyárfa csúcsán. Nem éppen megszokott hely egy házimanónak, de Zsálya sem volt az az átlagos házimanó, sőt éppenséggel különc. No nem nagyon, csak épp annyira, hogy a többi házimanó kissé furcsán nézzen rá, neadjisten' azt mondja rá: álmodozó.<br />Nem sok jót jelent házimanó körökben ez a jelző. A házimanók ugyanis komoly, dolgos, kissé földhözragadt lények, nem kedvelik a magasságot. Ezért olyan porosak mindig a szekrénytetők, meg a legfelső polcokon tárolt könyvek és csecsebecsék. A manók csak piros betűs és sátoros ünnepek környékén merészkednek ilyen magasra, hogy sitty - sutty eltüntessék az ujjnyi vastag port, aztán már ereszkednek is sebesen lefelé, mert félnek, hogy beleszédülnek a veszedelmes mélységbe.<br />Nem így Zsálya, akit kifejezetten vonzott a magasság, és a magasból feltáruló mélység és tágasság. Így a dombok közti völgyben elhasaló kis falu majdnem legutolsó házikójában, ahol népes családjával élt, hamarosan rá hárult minden magaslati munka. Például a fölös számú zugpókok kiebrudalása - egy sarokban bőven elég egy is jelszóval -, és főként a porolás. Nem is volt még egy ház az egész faluban, ahol ilyen tiszták voltak a szekrénytetők! Igaz, hogy a hírek szerint olyan ház sem volt még egy a faluban, ahol házimanók laktak. Egész egyszerűen azért, mert a lakóik nem hittek a bennük. Ki a manó akar olyan helyen lakni, ahol nem hisznek benne?!<br />Zsálya szerette a ház körüli teendőket, és egyáltalán nem érezte munkának, inkább szórakozásnak, ahogy a házimanók általában. Fütyörészve végezte a szokásos napi manódolgokat a többiekkel együtt: kifényesítette a napfényben fürdő porszemeket, szivárványt lopott a szoba falára, bodorított egy kicsit a reggeli kávé illatán, felügyelte a szobanövények növekedését, virágzáskor biztatásul megölelgette őket, megszámolta a lekvárosüvegeket a spájzban, ellenőrizte a konyhaszekrényben lakó szú percegésének ütemét, és mindennap kihúzott egy szálat az előszobában lassan feslő rongyszőnyegből, mérve az idő múlását. S ha mindennel megvolt, felmászott a háztetőre, leült a kémény tövébe és bámulta a bárányfelhőket. Vagy történeteket talált ki messzi városokról, a szivárvány végénél lakó manónépségről, esetleg arról, hová tűntek a manók a falu többi házából. Sőt, egyszer még festett is. Kölcsönkérte a kerti manók festékeit, amivel a tavaszi virágokat meg az őszi faleveleket mázolják színesre, elcsente a borotválkozótükröt a fürdőszobából, és egy jegyzetfüzetből kitépett lapra lefestette saját magát, ahogy a tükörben látta. A képnek azt a címet adta, hogy önarckép.<br />Hát ilyesmikért mondta rá többi manó, hogy furcsa, neadjisten' álmodozó. Egy átlagos házimanó ugyanis azon ritka alkalmakkor, amikor nem dolgozik és nem alszik, elvonul egy csendes, rejtett zugba és némi szundikálással rápihen egy kicsit az alvásra vagy a soron következő házimunkára. Ilyenek ezek a házimanók.<br />Abban is különleges volt Zsálya, hogy szeretett az erdőben kószálni. Valamire való házimanó a legritkább esetben lépi át háza küszöbét, és a kertkapuig is csak vészhelyzetben merészkedik el, de annál távolabb soha. Úgy hiszik ugyanis, minél messzebbre távolodnak a háztól, amiben élnek, annál inkább gyöngül a varázskötelék, ami összefűzi a manót a házzal. És ha egyszer ez a kötelék elszakad, a manó nem tud visszatérni. A szakítás végleges. A ház elfeledkezik róla, nem ismeri meg többé, és nem engedi küszöbön belülre. A szegény manó kitaszított hajléktalanná válik pont úgy, mint amikor a ház lakói nem hisznek már benne.<br />Néha - néha megesett, hogy egy rendkívül vendégszerető, vagy különösen magányos ház befogadott egy kóbor manót, de talán minden szökőévben egyszer ha előfordult ilyesmi még a régi időkben is, manapság pedig egyre ritkábban. A házak magukba fordultak és bizalmatlanok lettek, az emberek meg egyre kevésbé hittek a felfoghatatlanban. Nehéz idők, szomorú idők egy házimanónak.<br />Azt beszélik, a kerti manók is házimanók voltak valaha, csak valamilyen módon, - kényszerből, vagy baleset folytán-, elszakadtak az otthonuktól, és új megélhetést, új barátokat, új családot kellett keresniük, ha életben akartak maradni.<br />A kerti manók nem ismerik ezt a történetet. Amelyik meg ismeri, csak legyint rá, mert az olyan szabadságszerető nép, mint a kerti manók, hogyan származhatna a házhoz kötött házimanóktól? Nevetséges feltételezés.<br /></div><div style="text-align: justify;">Zsálya azonban nem törődött a mendemondákkal, és a mendemondák sem törődtek vele. Először csak a kertet fedezte fel családja hol aggódó, hol rosszalló megjegyzéseitől követve. Összebarátkozott a kerti manókkal, megismerkedett a kinti növényekkel és állatokkal. Aztán amikor a kert minden zegét-zugát ismerte, jobban mint a kerti manók, nagy levegőt vett és Zsupsz! átcsusszant a kertkapu alatti résen, és a szabad, vad világban találta magát. Egészen pontosan egy faluszéli ház előtti kis gyalogúton, amely lassan eltünedezve beleolvadt a szántóföldekre vezető földútba. Az út szinte bizsergette Zsálya pici lábait, ahogy nekiszaladt a búzamezőknek, majd kacskaringózva, elkeskenyedve, a messzi-messzi látóhatáron beleveszett a haragoszöld erdőbe.<br /><div style="text-align: justify;">Zsálya oda akart eljutni. A haragoszöld erdőbe. Persze volt annyi esze, hogy ezt nem mondta senkinek, sőt azt is eltitkolta, hogy járt a kertkapun túl. Az öreg falusi ház pedig olyan vaksi volt már, olyan feledékeny, emellett lágyszívű és omladozó, hogy nem számolta hány manó jár ki- és be a küszöbén, meg kertjének kapuján. Jöjjenek, csak, jöjjenek! - gondolta - Vagy épp menjenek, ha úgy tartja kedvük, csak ne csapjanak túl nagy ricsajt.<br />Zsálya nem csapott. Halkan járt, mint a gondolat. És hamarosan, egy holdvilágos éjjelen, míg a többiek aludtak, követte az út futását az erdő széléig, majd vissza. Fürgén és észrevétlenül, mint egy manó. Az erdőbe csak fokozatosan merészkedett be, éjjelről - éjjelre egy kicsit beljebb, hiszen még ő is tudta, érezte, hogy idegen földön és idegen, néha veszélyes lények között jár. De alig telt el egy nyár, Zsálya lombkoronától gyökércsúcsig feltérképezte a Kiserdőt és megbarátkozott a lakóival. Amelyikkel nem, az elől meg szépen kitért, hogy még véletlenül se keresztezze az útját. És minderről a többi házimanó mit sem sejtett, vígan szuszogtak éjjelente a ház különböző zugaiban.<br />A Kósza Szél nyár végére érkezett meg az erdőbe, egy hűvöskés éjjelen, pont mire Zsálya már szinte ugyanolyan otthonosan mozgott a Kiserdőben, mint a Házban. A szél felkavarta az út porát, fejest ugrott a fák koronájába és felborzolta a Legmagasabb Nyárfán ücsörgő Zsálya haját és szívét.<br />- Ki vagy te? Honnan jössz? - kiáltotta bele a szélbe Zsálya, de a válaszból csak annyit értett, hogy kssssz, ssssssssz.<br />- Hogy mondod? - kérdezett vissza.<br />- Ksssssssz Sssssssz - mondta a szél, kicsit nyomatékosabban.<br />- Kósza Szél? Ez a neved? - találgatta Zsálya - Honnan jössz? És hová igyekszel ennyire? Mesélj nekem! - nyagatta tovább a szelet az izgatott kis manó.<br />- Néssssszd meg! Elvisssssszlek - szisszent a szél, és egy pitypangbóbitát libbentett Zsálya elé. Ő azonnal megragadta, összezsugorodott könnyűre és picikére, és Huss! már repült is a szél szárnyán a pitypangvitorlással fel, és el. El, el, egyre távolabb a Kiserdőtől, a kis falutól, a Háztól és a családjától, és fel, fel, egyre feljebb, egészen a holdfénnyel bevont ezüstszürke felhőkig, hogy minden, ami eddig hozzá tartozott, amit ismert, szeretett, amitől félt, ami bosszantotta, kicsi lett. Láthatatlanul kicsi. Aztán elveszett az éjszakában.<br />Zsálya kiáltani próbált, hogy - Ne! Ne ilyen gyorsan és ne ilyen messzire! -, de a hideg levegő és a száguldás torkára fagyasztotta a szót. Inkább kapaszkodott, jó erősen. Egyik kezével a kis szélvitorlásba, másik kezével a sapkájába, nehogy elveszítse. Sapka nélkül csak fél manó a házimanó.<br />Sokáig utaztak együtt, és miután Zsálya legyőzte kezdeti riadalmát, elbűvölten hallgatta, ahogy a Kósza Szél távoli vidékekről suttogott, és figyelte, ahogy elsuhan alattuk és változik a táj éjjel és nappal, éjjel és nappal. A harmadik éjjel egy bődületesen nagy város közepére értek egy aprócska, zöld és barna gizgazzal borított mezőhöz. A szél ott nagyot sóhajtott, és letette Zsályát, mert elfáradt, majd egy szisszenéssel eltűnt.<br />Zsálya lehuppant a fűre és körülnézett. Sehol semmi élő, csak a fű, a hideg, a sötétség és távoli, idegen zajok. A kis manó összekuporodott, és rettenetes magányában álomba sírta magát.<br /></div></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3057880303931223432.post-27934478448286616662011-10-03T08:00:00.002+02:002011-12-13T12:37:41.798+01:00Egyszer volt, hol nem volt<div style="text-align: justify;">Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis házimanó lány, úgy hívták Zsálya. Egészen aprócska volt. Bár hogy pontosan mennyire, azt igazán nehéz lenne megmondani, mert mindig pont annyira volt kicsi, amennyire a helyzet megkívánta. Néha annyira, mint a 4/40-es facsavar, ami a fürdőszobapolcot tartotta a falnak feszülve, máskor meg annyira, mint a teáskanál, ami eltűnt a konyhapult és a hűtőszekrény közötti résben, és már soha, de soha nem fog előkerülni, hacsak a lakók ki nem költöznek, és nem cipelnek magukkal minden mozdíthatót. Azonban Zsálya még véletlenül sem volt nagyobb, mint egy közepesen nagy vitorlavirág, és egytelen-egyszer sem volt kisebb, mint egy átlagosan kicsi gombostűfej.<br />Zsálya a nagyvárosban lakott. A felüljáró, a vasút, és egy kertvárosszéli utcácska által határolt zsebkendőnyi, zöld és barna gizgazzal borított, elvadult területen. Pontosabban a zöld és barna gizgazzal elborított miniatűr vadon helyén felépített böhöm nagy társasház második emeletén, egy egy szobás garzon lakásban. Vidéki manó létére miért éppen ott? Zsálya azt mondta erre egyszer, hogy azért, mert ott volt rá a legnagyobb szükség. Soha nem ismerte volna be, noha mindenki tudta, hogy igazából csak.<br />Csak mert éppen arra fújta egy kósza szél.<br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0