Egy másik nézőpont

Ha valaki Zug felé járt volna azon a bizonyos hajnalon, és belesett volna az erkélyablakon, valami ilyesmit látott volna: egy kis manólányt, aki pisze orrát még piszébbre laptíva az ablaküvegre tapad, és elbűvölten nézi a hóesést. De hát nem járt arra egy lélek sem...

Boldog új évet, sok vidámságot, új nézőpontokat!

Hajnali hólesen

Zsálya az ablakra tapadva figyelte a hópelyhek táncát, míg a hajnal aludni nem zavarta az utolsó csillagokat is.

Boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak! 

Szélposta

Zsálya leintett egy éppen arra csellengő szellőt, és nagy reményekkel rábízta a levelét.

Sam, az íródeák

Sam gondosan kanyarítgatta a piros betűket, míg a többiek lélegzetvisszafojtva, áhítattal figyelték.

A Nagy Szomorúság

Zsálya a virágállvány legtetejéről lógatta szomorúan pisze orrát.

Ifjúkori önarckép (vagy ha nem is önarckép, mindenesetre ifjúkori, méghozzá Sir Barickról)

A nagy ünneplés után, mikor már mindenki elcsendesedett, a fotózás nagyszerű élményének hatására Sir Barickban felrémlett, hogy fiatal korában készült róla pár fénykép. Lázas keresésbe kezdett, és utazóbőröndje mélyén - ami az egyetlen bőröndje volt, és hosszú-hosszú évek óta csak lomtárolásra használta, mert kiöregedett már a csavargásból -, megtalálta az egyik kép negatívját.

Ezek után Sir Barick fogta magát és a bőröndjét, és elvonult egy sötét fiók mélyére, ahonnan egy idő után furcsa zajok hallatszottak ki. Mintha valaki tenne-venne, szöszmötölne, pepecselne, zörgicsélne. Sam fülesbagolyhoz illően érdeklődve hegyezte a fülét. A többiek aludtak, vagy szolgálatot teljesítettek a hálószobában, mert éjszaka volt, az álmok ideje. Sam viszont rossz alvó volt, főleg éjjelente. A nappalt még csak - csak átaludta, de éjszaka minden apró zörejre felébredt. És most rendkívül furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mit művelhet a bárány a sötétben, egyedül, titokban.
Kis idő múltán Sir Barick elégedett ábrázattal bújt elő a fiókból, és mintha még dudorászott is volna az orra alatt, nagyon-nagyon halkan. Sam rosszallóan ráncolta a csőre tövét, és zavartan toporászott egy helyben, mert mindenáron tudni akarta, hogy mi zajlik a fiókban, de sehogy sem merte megkérdezni Sir Barickot. Nem akarta elárulni, hogy kileste a bárány éjszakai útját, a leskelődés ugyanis nem illendő, és Sam nagyon adott az illemre. Végül csak rászánta magát, és kinyitotta a csőrét, de Sir Barick mosolyogva megelőzte:
- Nyugalom, Sam, öreg barátom, holnap mindenre fényt derítek, meglásd! Addig csak bírd ki valahogy!
Sam egy kattanással összezárta a csőrét és nyugalmat erőltetett magára.

Másnap reggel, miután az emberek elmentek és eljött a félők ideje, Sir Barick némi harákolással és torokköszörüléssel igyekezett felhívni magára a figyelmet. Sam már épp készült letorkolni, hogy igazán tekintettel lehetne másokra, és zajonghatna csendesebben, hogy aki akar, tudjon aludni, mikor eszébe jutott a bárány rejtélyes éjszakai viselkedése, és nagyot ugrott izgatottságában. Na most! Most megtudja, mi történt az éjjel.
- Jó reggelt, Sir Barick! - nyújtózkodott Zsálya, és szabadjára eresztett egy oroszlánméretű ásítást.
- Figyeljetek, mutatni szeretnék valamit - jelentette be ünnepélyesen Sir Barick a köré gyülekező félőknek és Zsályának. Azzal könyékig belekotort abba a bizonyos sötét fiókba, és diadalmas ábrázattal előhúzta ezt:

- Tádámmm! - tette még hozzá.
- Mi ez? - kérdezgették legtöbben, Sam pedig elégedetten bólogatott, mint aki már mindent ért és tud, mivelhogy így is volt. Sir Barick nyilvánvalóan fényképet hívott elő a sötét fiókban, hiszen köztudott, hogy azt sötétben szokás csinálni. Baglyunk arra már nem tudott válaszolni, hogy miféle fényképet, és honnan tudta, hogyan, és honnan volt mivel, de ilyen lényegtelen apróságokkal nem fárasztotta magát.
- Ez te vagy, Sir Barick? - kérdezte álmélkodva Zsálya, mire a kérdezett büszkén bólogatott, hogy bizony.
- Ifjú, bohém bárány koromból, amikor még a legelő kedvence, hetyke, apró fülű, hófehér gyapjúgombóc voltam. Vidáman szaladgáltam a többiekkel, rágicsáltam a virágokat, szélesre tágult orrlyukakkal szívtam tüdőmbe a friss levegőt, és majd' szétvetett a kalandvágy.
- Téged? - kérdezte egyszerre mindenki hitetlenkedve.
- Engem bizony! Olyannyira, hogy megkértem a fényképészt, aki ezt a képet készítette rólam, hogy tegyen már zsebre, és vigyen el a nagyvárosba, hadd lássam milyen az.
- Egy fényképész? Egy igazi fényképész? És nála is laktál? Húhuhuhuhuuuuu! - pattogott izgatottan Sanyi - Mesélj róla!
- Hát, ööö, izé - jött egyszerre zavarba a mindig ékesszóló filozófus, hogy egészen elakadt a szava - Nem is tudom. Annyira nem érdekes a történetem...
- De mi szeretnénk hallani. Légy szíves, Sir Barick, mesélj nekünk! - kérlelte Arkt Úr. A többiek lelkesen bólogattak, és letelepedtek a meghatott bari körül. Nagyon szerették a meséket és a történeteket, főleg az igaz meséket, amiknek egy vagy akár több szereplőjét ismerték is. Sir Barick pedig, engedve a közakaratnak, mesélni kezdett.

Csíííz!

A nagy "Isten hozott Zsálya-party" közepette valamelyik szekrényből előkerült egy fényképezőgép, méghozzá digitális. De sajnos senki nem tudta pontosan, hogyan is kell használni. Nemigen akadt köztük, akinek szüksége lett volna ilyesféle tudásra. Sir Barick, akit, filozófikus alkat lévén, általában nem hoznak lázba az újdonságok és a technikai kütyük, addig-addig nézegette, forgatta a gépet és nyomkodta a gombokat, míg rájött a dolog nyitjára. Még az önkioldó szerkezet működését is megfejtette! Hála neki, rengeteg kép készült a partyn, mert az újdonsült paparazzi nem tudott betelni a felfedezés adta lehetőségekkel. Próbálkozott így, próbálkozott úgy, készített nagyszerű és elég silány képeket is, de mindvégig remekül szórakozott. Igazán elemében érezte magát. A többiek némileg tolakodónak tartották, ahogy folyton az orruk vagy csőrük alá dugdosta a kamerát, kattintgatott, villantgatott és mutogatta az elkészült képeket, de nem tették szóvá, annyira jól esett látniuk a máskor kicsit magába forduló Sir Barick lelkesedését.
A társaság tagjai végül nem járultak hozzá az ünnepségen készült képek közzétételéhez, egy kivételével, bár ez az engedély is nagy viták és harcok árán született meg. Íme:

Balról jobbra az első sorban: Sam, a bagoly, Zsálya Arkt Úr hátán ücsörögve és Sanyi, a bagoly. A második sorban: Funke és Sir Barick. Leghátul pedig Maci Úr, a barna óriásmedve mosolyog kedélyesen.
A képről megoszlanak a vélemények, ezért is volt olyan nehéz rábírni a csapat minden egyes tagját, hogy megmutathassam Nektek. A fotóért természetesen Sir Barick és az önkioldó funkció felelős, máskülönben kedves bárányunk kénytelen - kelletlen lemaradt volna a csoportképről.
Maci Úrnak nagyon tetszik a fénykép, igazán jól mutat rajta az új, kockás csokornyakkendőjében. A fotót látva el is határozta, hogy ezentúl mindig viselni fogja. Egyfajta tekintélyt kölcsönöz neki, ami nem elhanyagolható manapság, különösen nem az ő szakmájában. Aki rémálmokkal hadakozik, azon túl, hogy megbízható és tapasztalt társakat gyűjt maga köré, az bizony jól teszi, ha már messziről erőt és tekintélyt sugároz.
Funke szerint a kép "buli", akármit is jelentsen ez.
Sam zsémbeskedett egy kicsit, hogy a vaku pont a szemébe villant, és ettől gülüszemei lettek, de a többiek megnyugtatták, hogy pont úgy néz ki a képen, mint egyébként máskor is. - Akkor jó - sóhajtott megkönnyebbülten Sam, és elbűvölő külseje biztos tudatában nagy kegyesen rábólintott a publikálásra.
Sanyi húzta a száját, mert szerinte a kép jobb széle egy kicsit torzít, neki például palacsintaképe lett. - Milyen effektet használtál? - faggatta Sir Barickot. - Az ég világon semmilyet! - bizonygatta ártatlan bariszemekkel hősünk, bár ebben azért ő maga sem volt száz százalékig biztos. Mindenesetre Sanyi vállat vont, és egy laza "felőlem mehet"-tel áldását adta a képre. Magában azért megállapította, hogy talán nem árt nekikezdeni egy fogyókúrának, vagy keményebbre venni a napi edzésprogramot. Kezd elpuhulni és ellaposodni.
Arkt Úr a fotót látva elégedetten hümmentett: - Nem rossz, nem rossz. Nekem tetszik. - Gondolatban elismeréssel adózott magának, amiért ifjú mini medve létére olyan szép izmos vállai vannak, és ez a képen is kitűnően látszik. Igen, igen! Nemcsak hogy nem rossz ez a kép, hanem határozottan jó. Sir Barickból ki se nézte volna, hogy ennyire jó szeme van a fotózáshoz.
Sir Barick maga csak közepesen elégedett a végeredménnyel. Addig igazgatta és instruálta a többieket, hogy "kicsit balra, kicsit jobbra, na most egy kicsit összébb", meg bütykölte a gép beállításait, hogy majdnem lemaradt a fényképről, mert saját magának elfelejtett helyet készíteni. Végül csak befurakodott Sanyi és Maci Úr közé, némileg átrendezve a kompozíciót. Bár azért így se rossz, na. Csak ne tűnne úgy, mintha akkora tokája lenne! Lehet, hogy mégiscsak igaza van Sanyinak, és elállított valamit véletlenül? Meg talán borotválkozni sem ártott volna. Ti mit gondoltok?
Zsálya szerint ez a legnagyszerűbb fénykép, ami valaha készült, bár azt azóta sem tudja megmondani, hogy hová tette éppen akkor a manósapkáját, és miért nincs a fején, ahol pedig lennie kéne. Titokban aztán megkért rá, hogy készítsek a képből egy másolatot, amit bekeretezve kifüggesztett a Zsálya-lakban. Titokban a többiek is kértek egy - egy másolatot, és azóta is féltett kincsként őrzik valahol: párna alatt, szárny alá rejtve (akinek van), könyvespolc mögötti sarokban, és más hasonló eldugott zugokban. De psszt! ez titok.

Lady és Zsálya, Zsálya és Lady

Míg Zsálya mesélt, mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta. Azt is elmesélte például, hogy mennyire félt először Ladytől, a hófehér macskahölgytől. Annyira, hogy ijedtében a földre csüccsent, mikor az ismerkedés gyanánt, amúgy macskamódra, finoman megbökdöste a mellső mancsával.

A nagy zabálás

Zsálya minden jómodort feledve nekiesett a finom, piros, érett epreknek, és pukkadásig ette magát ("Hamm! Nyamm! Szörcs! Böfff!"). Később igen-igen örült, hogy nagy zabálásának egyetlen szemtanúja a rendkívül diszkrét macskahölgy, Lady volt.

Zsálya nagy utazása

Úúúúhuhuhuhuhuuááááooooooooooooooo..............!!!!!!

- süvöltötte Zsálya, ahogy a Kósza Szél a szárnyára kapta és vitte, vitte, vitte.

Csak egy maradhat!

Zsálya minden pénteken, szüli- és névnapok előtt, pirosbetűs és sátoros ünnepek alkalmával körbejárta a magaslati sarkokat, és szigorúan kitessékelte a fölös számú zugpókokat.

A falu, a Kiserdő, és a csálé templomtorony

Íme a falu, ahol Zsálya született; a Kiserdő, ami néha határtalanul nagy; és az enyhén csálé templomtorony, aminek a harangja mindenbe beleüti a negyedórát.