- Mondd csak, Sir Barick - kérdezte pár nap múlva Zsálya, lábát lógázva az otthonául szólgáló virágállvány közepe tájáról -, tulajdonképpen hogy kerültél ide a Zöld Szigetről, miután a korábbi gazdád... hát... tudod..., kidobott - bökte ki a manó nagy zavartan.
- Nos, az nagyon egyszerű - válaszolta Sir Barick a legteljesebb nyugalommal kérődzve reggelijén - szuvenírként.
- Miként?
- Szuvenírként. Egy vándor árus kihalászott a kukából, leporolt, és eladott szuvenírként az első arra járó idegennek.
- Ó - nyugtázta Zsálya - És az micsoda? Mármint a szuvenír - kérdezte öt perc szünet után. Nem akart ugyan műveletlennek tűnni, de csak nem bírta magába fojtani a kérdést.
- Nos, az amolyan ajándékféle, amit az emberek akkor vesznek, ha elutaznak valahová. Aztán hazahozzák, és leteszik valamelyik sarokba, vagy könyvespolcra, ablakpárkányra, ilyesmi helyekre. Később pedig néha leporolják, nézegetik, és emlékeznek. Ennyi.
- Aham - nyugtázta ismét Zsálya. - De ha csak ennyi - folytatta elgondolkodva -, akkor a mi embereink honnan tudják a neved?
Most Sir Barickon volt a sor, hogy egy sokat mondó "Ó"-val nyerjen időt a válaszadásra:
- Az úgy volt, hogy megsúgtam nekik - vallotta be végül.
- Na de...! - hördült fel Zsálya elképedve - Az nem úgy van nálatok félőknél, hogy az embereknek kell nevet adniuk nektek?
- Kivételek mindig akadnak - felelte csendesen Sir Barick. - Tudod, mi félők álom és ébrenlét határán létezünk, az emberek álmainak álom felőli szélén. Ezért is ismernek fel minket az ébren álmodók - mosolyodott el a bárány -, no meg a gyerekek. Van az úgy - folytatta sietve, mikor látta, hogy Zsálya továbbra is rosszallóan ráncolja a homlokát -, hogy ezen az álombéli határon, az álom felőli oldalon súghatunk nekik ezt - azt, például a korábbi nevünket, ha volt, és ha nem akarjuk elfelejteni azt, korábbi féletünk minden egyes percével. Márpedig én nem akartam. Én emlékezni akartam.
- A rossz dolgokra is?
- A rossz dolgokra is, de főként a jókra. Nem éri meg eldobni az emlékeket, kis manó, csak mert szomorúságot okoznak, és főként nem a szép emlékekkel együtt. Félőként is csak így lehet teljes életet élni.
- Azt hiszem, értem, mire gondolsz - mondta Zsálya némi töprengés után, és csendesen felmászott titkos manórejtekébe.
- A rossz dolgokra is?
- A rossz dolgokra is, de főként a jókra. Nem éri meg eldobni az emlékeket, kis manó, csak mert szomorúságot okoznak, és főként nem a szép emlékekkel együtt. Félőként is csak így lehet teljes életet élni.
- Azt hiszem, értem, mire gondolsz - mondta Zsálya némi töprengés után, és csendesen felmászott titkos manórejtekébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése