Ifjúkori önarckép (vagy ha nem is önarckép, mindenesetre ifjúkori, méghozzá Sir Barickról)

A nagy ünneplés után, mikor már mindenki elcsendesedett, a fotózás nagyszerű élményének hatására Sir Barickban felrémlett, hogy fiatal korában készült róla pár fénykép. Lázas keresésbe kezdett, és utazóbőröndje mélyén - ami az egyetlen bőröndje volt, és hosszú-hosszú évek óta csak lomtárolásra használta, mert kiöregedett már a csavargásból -, megtalálta az egyik kép negatívját.

Ezek után Sir Barick fogta magát és a bőröndjét, és elvonult egy sötét fiók mélyére, ahonnan egy idő után furcsa zajok hallatszottak ki. Mintha valaki tenne-venne, szöszmötölne, pepecselne, zörgicsélne. Sam fülesbagolyhoz illően érdeklődve hegyezte a fülét. A többiek aludtak, vagy szolgálatot teljesítettek a hálószobában, mert éjszaka volt, az álmok ideje. Sam viszont rossz alvó volt, főleg éjjelente. A nappalt még csak - csak átaludta, de éjszaka minden apró zörejre felébredt. És most rendkívül furdalta az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mit művelhet a bárány a sötétben, egyedül, titokban.
Kis idő múltán Sir Barick elégedett ábrázattal bújt elő a fiókból, és mintha még dudorászott is volna az orra alatt, nagyon-nagyon halkan. Sam rosszallóan ráncolta a csőre tövét, és zavartan toporászott egy helyben, mert mindenáron tudni akarta, hogy mi zajlik a fiókban, de sehogy sem merte megkérdezni Sir Barickot. Nem akarta elárulni, hogy kileste a bárány éjszakai útját, a leskelődés ugyanis nem illendő, és Sam nagyon adott az illemre. Végül csak rászánta magát, és kinyitotta a csőrét, de Sir Barick mosolyogva megelőzte:
- Nyugalom, Sam, öreg barátom, holnap mindenre fényt derítek, meglásd! Addig csak bírd ki valahogy!
Sam egy kattanással összezárta a csőrét és nyugalmat erőltetett magára.

Másnap reggel, miután az emberek elmentek és eljött a félők ideje, Sir Barick némi harákolással és torokköszörüléssel igyekezett felhívni magára a figyelmet. Sam már épp készült letorkolni, hogy igazán tekintettel lehetne másokra, és zajonghatna csendesebben, hogy aki akar, tudjon aludni, mikor eszébe jutott a bárány rejtélyes éjszakai viselkedése, és nagyot ugrott izgatottságában. Na most! Most megtudja, mi történt az éjjel.
- Jó reggelt, Sir Barick! - nyújtózkodott Zsálya, és szabadjára eresztett egy oroszlánméretű ásítást.
- Figyeljetek, mutatni szeretnék valamit - jelentette be ünnepélyesen Sir Barick a köré gyülekező félőknek és Zsályának. Azzal könyékig belekotort abba a bizonyos sötét fiókba, és diadalmas ábrázattal előhúzta ezt:

- Tádámmm! - tette még hozzá.
- Mi ez? - kérdezgették legtöbben, Sam pedig elégedetten bólogatott, mint aki már mindent ért és tud, mivelhogy így is volt. Sir Barick nyilvánvalóan fényképet hívott elő a sötét fiókban, hiszen köztudott, hogy azt sötétben szokás csinálni. Baglyunk arra már nem tudott válaszolni, hogy miféle fényképet, és honnan tudta, hogyan, és honnan volt mivel, de ilyen lényegtelen apróságokkal nem fárasztotta magát.
- Ez te vagy, Sir Barick? - kérdezte álmélkodva Zsálya, mire a kérdezett büszkén bólogatott, hogy bizony.
- Ifjú, bohém bárány koromból, amikor még a legelő kedvence, hetyke, apró fülű, hófehér gyapjúgombóc voltam. Vidáman szaladgáltam a többiekkel, rágicsáltam a virágokat, szélesre tágult orrlyukakkal szívtam tüdőmbe a friss levegőt, és majd' szétvetett a kalandvágy.
- Téged? - kérdezte egyszerre mindenki hitetlenkedve.
- Engem bizony! Olyannyira, hogy megkértem a fényképészt, aki ezt a képet készítette rólam, hogy tegyen már zsebre, és vigyen el a nagyvárosba, hadd lássam milyen az.
- Egy fényképész? Egy igazi fényképész? És nála is laktál? Húhuhuhuhuuuuu! - pattogott izgatottan Sanyi - Mesélj róla!
- Hát, ööö, izé - jött egyszerre zavarba a mindig ékesszóló filozófus, hogy egészen elakadt a szava - Nem is tudom. Annyira nem érdekes a történetem...
- De mi szeretnénk hallani. Légy szíves, Sir Barick, mesélj nekünk! - kérlelte Arkt Úr. A többiek lelkesen bólogattak, és letelepedtek a meghatott bari körül. Nagyon szerették a meséket és a történeteket, főleg az igaz meséket, amiknek egy vagy akár több szereplőjét ismerték is. Sir Barick pedig, engedve a közakaratnak, mesélni kezdett.